Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 8. szám - VALÓ VILÁG - Kenéz Győzőné: A lakókörnyezet minőségi megítéléséhez
KENÉZ GYŐZŐNÉ A LAKÓKÖRNYEZET MINŐSÉGI MEGÍTÉLÉSÉHEZ A hagyományos parasztkultúrát őrző, falusi lakókörnyezetnek új életmódnak megfelelőbb, modernebb lakókörnyezetté való átformálódása a korábbi, jórészt saját készítésű falusi környezeti elemek helyett ipari előállítású, és a fogyasztóhoz a kereskedelmi vagy egyéb kínálat csatornáin át eljutó termékek környezetbe való beépülését is jelenti. Ez a változás a ház építőanyagaitól kezdve a díszítőelemekig, vagy a lakásberendezési tárgyakig szinte minden környezeti elemnél végbement. A környezet- építésben és megtervezésében sem kizárólag a fogyasztói saját tevékenység érvényesül, mert abba beleszól a regionális tervezés, a települések helyi alakítását végző mérnöki munka, a háztervekbe az építészmérnök vagy technikus, a kivitelezésbe a kőműves-, festő és mázoló és a termelőipar. Mindezek szakképzettsége, hozzáértése is belejátszik a környezet minőségébe. A hagyományos, többnyire saját kivitelezésű munka aránya a fogyasztáson belül rohamosan csökken és egyre inkább érvényesül a piac kínálata, s annak színvonala meghatározóvá válik a fogyasztásban és a környezet színvonalának formálásában. Ez az aránynövekedés viszont fokozza a piaci kínálat szellemi vagy anyagi színvonalának felelősségét a környezet minőségének alakulásában. Nem megfelelő kulturáltságé lakókörnyezet létrejöhet azáltal is, hogy a fogyasztó saját fogyasztói színvonalának kulturáltságbeli hiányosságai miatt nem a minőségileg magasabb értékűt választja az adott lehetőségek közül, de létrejöhet úgy is, hogy a kínálat kizárólagossága nem biztosít megfelelő választási lehetőséget a fogyasztó számára. Mindkét ok szerepet kaphat mind az új falukép formálódásában, mind a szűkebb, lakáson belüli környezet alakulásában is. Hazánkban a munkásjövedelmek háború utáni fokozatos növekedése, majd a mező- gazdasági foglalkozású, volt parasztréteg jövedelemszerkezetének változása és azon belül a rendszeres és ipari bérszínvonalhoz hasonló keresetek általánossá válása lényegében véve új fogyasztórétegeket kapcsolt be a piacba, aktivizált passzív rétegeket, s a lakásviszonyok egyidejű változása szélesítette egyúttal a fogyasztók piaci célkitűzéseit is. így egész rövid időn belül új helyzet alakult ki a piaci keresletben és új pozícióból közelítette meg a korábbi passzív fogyasztóréteg a kínálatot. Minthogy teljesen hiányos korábbi környezet helyett új, bővült életkeretet kellett berendezési és használati tárgyakkal a potenssé vált fogyasztónak feltöltenie, a piacon rohamos kereslet indult meg egyidejűleg szinte minden iránt. Az iparunk háború utáni kapacitása és koncepciói, ugyanígy a kereskedelmi kapacitások és koncepciók erre nem voltak felkészülve, a hozzá nem értők félre is értelmezték a felfutást, és tévesen, hibásan a korlátlan jólét jogtalan követelését és egészségtelen megnyilvánulását látták benne, s bár később szemléletmódosításra került sor és a termelés fokozódásával a hiányérzetből való kilábalás megindult, ezzel az értékesítéspolitikai színvonalbeli fáziseltolódással tagadhatatlanul nagy veszteséget okoztunk magunknak. A veszteség létrejöttének módját röviden abban foglalhatjuk össze, hogy a kínálat (termelés és kereskedelem) nem teljesíthette hagyományos hivatását, nem „ment elébe” magasabb színvonalú kínálattal a fogyasztásnak, s nem használta ki a hirtelen kibontakozó fogyasztáskapacitást, a passzív fogyasztás aktivizálódásából származó előnyöket arra, hogy magasabb színvonalú fogyasztást fejlesszen ki, sőt a tömegigény ma 32
