Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 8. szám - Varga Csaba: Ketten - együtt?: dokumentum novella

T. Béla: Nagy élményeim nincsenek. Nagy sztoriaim sem. Lehet, hogy másoknak is csak jó működik a képzelete? Megvagyok. Munkámat elismerik, nem tagadhatom. De sokat veszítettem abból, ami a főiskolán bennem volt. Két éve vagyok itt, s még mindig ér meglepedés. Van, ami még most is új. A legtöbb meghökkenést az emberek szolgáltatják. Nem vagyok keserű, csak nem bízom már a katonákban. Túl sok negatív tapasztalatom volt — ezeket nem lehet elfelejteni. Utólag azt mondom: jó, hogy nem lettem mindjárt a főiskolán KISZ-titkár. Hasznomra vált, hogy előbb szakasz, majd századparancsnok lettem. Mindent másképpen látok; egyaránt megértem a sorkatonák és az alegységek helyzetét is. Az ezrednél azért folytattam a mozgalmi munkát. Voltam alapszervi szervező titkár, majd a zászlóaljnál alapszervi párttitkár. Nem voltam feladat nélkül. Amikor a századot átvettem, száz emberre való anyagot is átadtak. Nem is tudom, hogy hány milliós értékre kellett vigyáznom. Nemrégen azonban beadtam átmi- nősítési kérelmemet: maradok az ezreden belül, de politikai munkás szeretnék lenni. Most is volt róla szó, hogy a KISZ-bizottság titkára legyek, de jóval valószínűbb, hogy a zászlóalj politikai helyettese leszek. Nemsokára leadom hát a századot, remélem, most olyan beosztásba kerülök, ami jobban megfelel alkatomnak, és szándékaimnak. De nem fogom elfelejteni tapasztalataimat. S normáimról se szeretnék lemondani. Ugyanaz akarok lenni, mint eddig.

N. Ferenc: Huszonnégy éves leszek. Civilben középfokú gépész vagyok — műszaki analfabéta. Rosszul választottam szakmát. S aztán meg nem engedték, hogy változtassak. Falun nevelkedtem fel, akkor kerültem a megyeszékhelyre, amikor továbbtanultam és focizni kezdtem. Mióta eljöttem otthonról, egyfolytában albérletbe lakom. Úgy látszik, olyan típus vagyok, aki szeret szórakozni. (Kitűnni, feltűnni, abban, amiben lehet?) S ne legyen félreértés: nem vagyok nagy piás ... De apám is olyan volt, mint én. Otthon citerázott, énekelt. Imádok táncolni, szeretem a lányokat, az egyik után megkívánom a másikat. Nősülni 28—30 éves koromban akarok. Addig még jó lenne szórakozni, aztán gyűjteni: nem fogok albérletben családot alapítani. Most leigazoltam az egyik vidéki csapatba, lehet, hogy ott adnak valamilyen állást is. Ha a leszerelés után nem fociznék tovább, rögtön beiratkoznék a vendéglátóipari iskolába, üzletvezetőire. Sok mindent nem csináltam meg eddig, amit már meg kellett volna csinálnom ... Hogy őszül a hajam, ez nem a katonaságtól van. Hiszen ezt elég lazára vettem. Ha megfenyítettek, nem törtem le, mindig úgy éreztem, hogy majd kitalálok valamit. S ha már megcsináltam a bajt, ne bosszankodjak a büntetés miatt. Nem egy problémát könnyen tudok venni, közben a pici dolgoknak is örülök. Például lány—fiú viszonyban annak, ha a lány nem flegma hozzám, ha meglepetéseket tartogat. Sok bennem a sze- retetigény, pedig gyerekkoromban sok szeretetet kaptam. Szeretek élni. Még nem mondtam el, hogy mi volt a legnagyobb sztorim. Öreg katonaként is ki-kijártunk a kerítésen, pedig sokszor adtak kimenőt. Mert „öregek” voltunk, már nem dobtak fel minket. Egyszer kimentem szórakozni, de csak éjfélig volt könyvem . .. Kint átváltottam civilre, s erre-arra jártam. Ittam is. Már nem volt időm hazamenni visszaöltözni, így gondoltam egy nagyot és civilruhában begyalogoltam a laktanyába és lejelentkeztem az ügyeletes katonánál. Még éjfél előtt. Az ügyeletes teljesen ledermedt. Ennél nincs nagyobb pimaszság: mint civilben bejönni az ezredhez. Szerencsém volt: egyetlen tiszttel sem futottam össze. Ezután szépen kimentem a laktanyából, majd otthon átöltöztem az angyalbőrbe és nyugodtan besétáltam újra a laktanyába. Megint nem találkoztam senkivel. Reggelre jól kialudtam magam. Most azt mondják, élenjáró katona leszek.

25