Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 8. szám - Agócs Sándor: Szótlanul nézem: Csontváry patikamérlegen: Attila beszélgess velem: versek
AGÓCS SÁNDOR SZÓTLANUL NÉZEM Ujházy Lászlónak Esztendős ünnep hív minket haza, bár szúrós szeműek a házsorok Állig ér égtájak kereszttüze: nagymamák vetkőztető szeme s a lélek magában háborog Leköpted a pénzhegyre mutató utat, még világgá menőben De tudhatod, hol borulnak kazlak, miért halljuk a gaz-t igaz-nak — a csönd benne van a levegőben A tündöklés önmagába zápul, ahogyan magamba visszahulltam Állok a jussként reánk maradt félig dőlt cseresznyefák alatt: íme vad jövőm, és vadabb múltam Szótlanul nézem, mit érek magam, itt nem határoz senki atyjafia! Akié a dolog, azé a gond s így figyeli minden mozdulatod a foghijasodó família CSONTVÁRY PATIKAMÉRLEGEN Pap Gábornak, a végekre Csillagképek fénylenek a szembe, madarat is riaszt e magasság Izzasztja, szorongatja lelkünk a sámándob nélküli vakság Lebegünk ég s föld válaszútján világ-nagyra táguló szemmel A hálót kilopják alólunk: felszökik arcunkig a tenger Zuhanunk eleven színektől égve, szomjazó szívünkbe újhold ragyog Elülnek soros háborgásaink, vadszőlőt nevelnek díszudvarok
