Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 8. szám - Agócs Sándor: Szótlanul nézem: Csontváry patikamérlegen: Attila beszélgess velem: versek
Szemünkbe fényiének a csillagképek, lebegünk ég s föld válaszútján De eleven színektől égve zuhanunk: magokat éltető zápor hull rám S hiába ámulók országlása, kitágul felénk a vad üzenet A megadásba bágyadt titkok már nyitják vegytiszta szemüket ATTILA BESZÉLGESS VELEM itt állok törötten magamba hullva a csillagos űrbe rég beleunva falakra képzelem keskeny alakod vitte a könnyű szél kajla kalapod érettünk ingujjban verekedtél túlnőve időn kőkemény lettél te szeretetéhes legkisebb gyerek szólni így hozzád már hiába merek ne hagyj magamra ebben a világban erősíts naponta múló virulásban ha meginog a láng a gyertya is retten lobog gyászos ingem mint sohase szebben lásd honnan való vagy gyere nézz szét melléd furakszik odaül a részvét mint szótlanná hurkoló emlékezet diadalúton cipeli lelkemet hasaltam kúsztam ragadó sárban mókáztam lelógó bohócruhában titkaim kicsalva őrültté tettek utamat elállják vadrózsakertek hamuszínt veret arcomra a város sose marasztal de odaköt magához segíts most bevérzett szemmel is látnom ne kelljen magamat túlkiabálnom fentről még nem kopog fejemre agyag ne legyek többé már töltelékanyag a világot újra kétmarokra fogom víz fölé hajló nádba kapaszkodom elhagyom legényes csorbuló késem múltamba boruló vakügetésem tisztuló arcom virrasztásba kékül ölelésbe meneszt végső menedékül biztass légy velem üss nagyot e vállra ha erőtlen szavam ráfagyna a szájra és bőrömet mentve szöknék oda át — • melléd furakszik odaül a részvét ATTILA csókolom érted a Mamát
