Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 7. szám - MŰVÉSZET - Tóth Attila: A szobrász realizmusa: Máté István munkáiról

tebb anyagismerete és technikai tudása csak arra szolgál, hogy plasztikai gondolatait az általa szabott eszménynek megfelelően kivitelezhesse.

Reaslita szobrászként témái „örökzöldek”: egyetlen és kimeríthetetlen témája az ember, az emberi lét. így természetes, hogy munkái között találunk korrekt megfogalmazású portrékat, izgalmas faktúrájú drapériákkal komponált figurákat, bronzba öntött vallomásokat a szerelemről, fiatalságról. Ám ha szobrászatának karakteres vonásait akarom kiemelni, akkor plakettjeire, dombormú'veire, kútterveire és kaputerveire kell hivatkoznom. Ezekben kivitelük, rendeltetésük minden feltűnő különbözősége ellenére közös, hogy alkotójuk elképzeléseit több tételben, variációkban valósíthatja meg, szabadon áldozhat epikus hajlamának. Az irodalom, a történelem iránti erős vonzalma egyidős szobrásszá érlelődésével.

Epikus hajlandósága, mesterségbeli tudása, lírai alkata és anyagismerete érmei, plakettjei megformálásánál tett lehetővé olyan szintézist, melyben eddigi tudása csúcsára juthatott. A már említett díjnyertes Dante-sorozata a példa rá, hogy mindezek az erényei mennyire képesek őt fölszabadítani a figurális szobrászat kánonszerű kötöttségei alól. Könnyed eleganciával, tisztán plasztikai minőségekkel jellemezve képes megformálni ezeket a kisméretű dombormű-remekeket, mesterien alkalmazva a bronzanyag és a faktúra kiszámítható és véletlenszerű hatásait.

TÓTH ATTILA