Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 7. szám - MŰVÉSZET - Tóth Attila: A szobrász realizmusa: Máté István munkáiról

tebb anyagismerete és technikai tudása csak arra szolgál, hogy plasztikai gondolatait az általa szabott eszménynek megfelelően kivitelezhesse. Reaslita szobrászként témái „örökzöldek”: egyetlen és kimeríthetetlen témája az ember, az emberi lét. így természetes, hogy munkái között találunk korrekt megfo­galmazású portrékat, izgalmas faktúrájú drapériákkal komponált figurákat, bronzba öntött vallomásokat a szerelemről, fiatalságról. Ám ha szobrászatának karakteres vonásait akarom kiemelni, akkor plakettjeire, dombormú'veire, kútterveire és kapu­terveire kell hivatkoznom. Ezekben kivitelük, rendeltetésük minden feltűnő külön­bözősége ellenére közös, hogy alkotójuk elképzeléseit több tételben, variációkban valósíthatja meg, szabadon áldozhat epikus hajlamának. Az irodalom, a történelem iránti erős vonzalma egyidős szobrásszá érlelődésével. Epikus hajlandósága, mesterségbeli tudása, lírai alkata és anyagismerete érmei, pla­kettjei megformálásánál tett lehetővé olyan szintézist, melyben eddigi tudása csúcsára juthatott. A már említett díjnyertes Dante-sorozata a példa rá, hogy mindezek az erényei mennyire képesek őt fölszabadítani a figurális szobrászat kánonszerű kötött­ségei alól. Könnyed eleganciával, tisztán plasztikai minőségekkel jellemezve képes megformálni ezeket a kisméretű dombormű-remekeket, mesterien alkalmazva a bronz­anyag és a faktúra kiszámítható és véletlenszerű hatásait. TÓTH ATTILA

Next

/
Oldalképek
Tartalom