Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - VALÓ VILÁG - Módra László: Módosulások a strukturális viszonyokban: Simó Tibor: A szőlőtermelő szövetkezetek új modellje című tanulmánya kapcsán
MÓDRA LÁSZLÓ MÓDOSULÁSOK A STRUKTURÁLIS VISZONYOKBAN Simó Tibor: A szőlőtermelő szövetkezetek új modellje című tanulmánya kapcsán Az elmúlt években megnövekedett az érdeklődés társadalmunk szerkezetének pontosabb megismerésére. Ez távolról sem véletlen jelenség. A ránk nehezedő szorítások ugyanis pontosabb önismeretre kényszerítenek. A kihívásra válaszolni kell. Ez a kihívás több irányú: gazdasági, politikai, szociális, kulturális stb. Ma már a felelősen gondolkodó politika és tudományos élet emberei egyaránt tudják, hogy a társadalomban lejátszódó — kedvező és kedvezőtlen —folyamatok alapvetően strukturális eredetűek. Ebből egyenesen következik, hogy a tüneti jelenségek észlelésétől el kell jutni az ok-okozati viszonyok mélyebb szférájába. Vagyis, ha meg akarjuk érteni gazdasági-, politikai-, társadalmi életünk zavarait, akkor a mindenkori adott strukturális viszonyokat kell a lehető legpontosabban ismerni. Biztató tény, hogy az utóbbi időben szaporodik a társadalmi struktúrával foglalkozó tudományos publikációk és konferenciák száma. Megjegyzendő azonban, hogy a témában meglehetősen gyakori a hipotézis szintjén megragadt írás. Ezen munkák szerzői persze tudják és vallják, hogy a 70-es évek magyar társadalmában felgyorsult a strukturális átrendeződés. Mindenekelőtt a gazdaságban, ami módosította a szociális viszonyokat és feszíti az intézményrendszert is. Túl kevés azonban azoknak a társadalom- kutatóknak a száma, akik a fent említett szerkezeti módosulásokat és azok nagyon is sokrétegű következményeit empirikus tényekkel bizonyítani is tudják. Simó Tibor tanulmányának társadalomtudományi jelentősége mindenekelőtt abban van, hogy a strukturális változásoknak elvont szociológiai sémáit meghaladta, számos összefüggésében empirikusan bizonyítani tudta. Kiváló példája ez annak, hogy miként lehet átfogó elméleti kérdéseket a szociológia eszközével kezelhetővé tenni (verifikálni). A következőkben röviden áttekintem a társadalmi viszonyoknak azon körét, amelyet Simó a gazdaság, mindenekelőtt az agrárgazdaság strukturális változásainak összefüggésében tárgyal. A szerző mondanivalójához közelebb jutunk, ha abból az alapvető marxista tételből indulunk ki; miszerint a termelőerők és termelési viszonyok szigorú kölcsönhatásban állnak egymással. Vagyis az egyik oldalon: a termelőerők fejlődését segíthetik, illetve akadályozhatják a termelési viszonyok, a másik oldalról viszont: a termelőerők mindenkori fejlettsége kihat az uralkodó viszonyokra. A közgazdasági elemzések sokoldalúan feltárták, és a mindennapi tapasztalatok igazolják az újratermelés zavarait, azt, hogy a gazdaságunk alkalmazkodó, illetve megújuló képessége gyenge, következésképpen a termelőerők fejlődése lassú. Közelebbről vizsgálva egyértelműen kitűnik, hogy a termelőerők fejlődését a termelési viszonyok néhány eleme akadályozza, ami kifejezésre jut az érdekeltségi és elosztási viszonyok torzulásában, a tulajdonosi és rendelkezési viszonyok zavarosságában, valamint a munka- megosztás tisztázatlanságában. Mindennek figyelembevételével válik érthetővé, hogy az elmúlt évtizedben a nemzetgazdaságon belül miért éppen az agrárszektor fejlődött a leggyorsabban „A magyar 60
