Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 7. szám - VALÓ VILÁG - Módra László: Módosulások a strukturális viszonyokban: Simó Tibor: A szőlőtermelő szövetkezetek új modellje című tanulmánya kapcsán

nemzetgazdaság legfejlettebb ágazata a mezőgazdaság, egyetlen olyan ágazat, amely az utolsó két évtizedben a világ élvonalába került. Az egy hektár mezőgazdasági területre jutó termelési érték az elmúlt évtized átlagában 483 dollár. Ez a világátlag 4,7-szerese, a KGST-országok átlagának háromszorosa, a Közös Piac átlagának azonban csak mintegy 70%-a. Az egy lakosra jutó gabonatermelésben (1350 kg) és hústermelésben (146 kg) a 3—5. helyen állunk. A belső élelmiszer-ellátás megoldott, a kínálat jó és ezen túl jelentős exportot biztosít, mind a dollár elszámolású, mind a rubel elszámolású piacokon. Az évi export értéke eléri a 80 milliárd Ft-ot, az import a 25 milliárdot, és egyenleg 55 milliárd Ft-ot. A nem rubel elszámolású export értéke 61 milliárd Ft, importja 23,2 milliárd Ft, egyenlege 37,8 milliárd Ft. A dollár elszámolású exportból a mezőgazdaság részesedése 30—35%, s az 1981. évben a többletexport 80%-át már az agrárvállalatok adták. Az agrárszektor költségvetési nettó támogatása 1982—83-ban várhatóan megszűnik és az 1983. után becsült évi agrárbefizetés 5—10 milliárd Ft. Ennek jelentőségét az adja, hogy ugyanakkor a népgazdaság más vállalatai több mint 120 MD Ft támogatást kapnak az állami költségvetésből.”

A szóbanforgó tanulmányban Simó azt vizsgálja, hogy a mezőgazdaság elért eredményeiben milyen tényezők játszák a meghatározó szerepet, és ebből kiindulva milyen irányba célszerű a jelenlegi konstrukciót tovább fejleszteni. A kérdés megválaszolására a szerző konkrét empirikus vizsgálatot végzett Bács-Kiskun megye 3 termelőszövetkezetében: az izsáki Sárfehér, a kiskunmajsai Jonathán, a lajosmizsei Kossuth termelőszövetkezetben, valamint azorgoványi Egyetértés, a keceli Szőlőfürt, és a soltvadkerti Jóreménység és Szőlőskert szakszövetkezetekben. A felsorolt szövetkezetek tagságának mintegy 30%-át (1077 főt) kérdőíves interjúval kérdezték meg. A megkérdezettek elsősorban 50 éven aluliak, túlsúlyban fiatalok, ami azt jelenti, hogy 40,8%-a 30 éven aluli.

Amint azt az előzőekben említettem, Simó az adott szövetkezetekben a kialakult viszonyokat vizsgálta. Azaz; a tulajdonosi, rendelkezési, munkamegosztási, valamint az érdekeltségi, elosztási viszonyokat. Ezek ugyanis meghatározó szerepet játszanak az elért termelési eredményekben, valamint a tagság magatartásában, életstratégiájának kialakításában.

A mezőgazdaságban kialakult viszonyok legalapvetőbb tényezője az, hogy a dolgozók az ún. „több variációs” munkaviszony lehetőségét alkudták ki, amivel a nagy többségük él is. A „több variációs” munkaviszony alatt azt értem, hogy ma már a mező- gazdaságban az emberek számára nem csupán egyetlen pénzkereseti, megélhetési lehetőség van, történetesen az, hogy betagolódjon valamilyen típusú agrár vállalat hierarchikus szervezeti rendjébe, mint munkavállaló (bérmunkás) alá és fölérendeltségi viszonyba, meghatározott fix fizetésért.

Azzal együtt, hogy továbbra is fenn marad — különböző mértékben — a termelő- szövetkezetekben és a szakszövetkezetekben a munkavállalási viszony, vagyis, hogy a tagok fix bérért dolgoznak, ugyanakkor egyre inkább terjed a részesművelés, a tagi telepítés, valamint a háztáji és kisgazdaságokban végzett magán-vállalkozói tevékenység. A Simó által vizsgált szövetkezetek ezt a folyamatot jól szemléltetik. „A főbb területi adatok szerint: a kiskunmajsai és lajosmizsei szövetkezetek kivételével a tagok területe meghaladja a közös szőlőterületet, gyümölcsben azonban a tagi terület kisebb, illetve csak két szövetkezetben nagyobb a közös területnél. Az állattenyésztés azonban döntően a tagi, háztáji gazdaságokban folyik, a szövetkezetek értékesítik, takarmányt adnak el a tagoknak stb. Kiskunmajsán csaknem 30 ezer, Kecelen kb. 10 ezer, Orgoványon 8—9 ezer sertést értékesítenek a szövetkezetek. Hasonló a helyzet a libával is pl. Lajosmizse, Kecel.” A felmérés szerint valamennyi szövetkezetben jelentős a háztáji (tagi) értékesítés. A közös értékesítés nagyságát jól mutatja a szö61