Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - Bárth János: "Paradicsomkertbe ma virágzott ëgy fa...": Kalocsa-környéki névnapköszöntők
BÁRTH JÁNOS „PARADICSOMKERTBE MA VIRÁGZOTT ÉGY FA..." Kalocsa környéki névnapköszöntők A névnapköszöntés szokása ezidáig csak mérsékelten keltette föl a magyar néprajz- kutatók érdeklődését. Önálló könyv vagy folyóiratcikk soha nem jelent meg e témáról. A régebbi néprajzi közlemények lapjain itt-ott néhány adat árválkodik a névnapi vigasságokról. Ezekből szoktak jól-rosszul általánosítani a nemzeti összefoglalások írói. Nem sokkal jobb a helyzet a névnapi köszöntőversekkel és köszöntőénekekkel sem. A köszöntőénekekből egy jókora csokorra valót közreadtak a Magyar Népzene Tára Jeles napok című kötetének szerkesztői. A szavalandó köszöntőversekből azonban kevés került a kutatók jegyzetfüzetébe és még kevesebb a néprajzi kiadványok lapjaira. A kutatás hiányosságaival függ össze, hogy a névnap megünneplésének története ma még feltáratlan. Feltételezhető, hogy a névnapköszöntés szokása egyidős a keresztény névadás és névhasználat meggyökeresedésével, illetve a szentek névünnepeinek megyésével. Akadnak kutatók, akik úgy vélik, hogy a köszöntőversek és -énekek a 16. századi diákköltészettel hozhatók összefüggésbe. Mások úgy gondolják, hogy a névnapköszöntők a 18. század második felében terjedtek el Magyarországon. Az eredet és a fejlődés kérdéseinek tisztázásához a jövőben sok köszöntőéneket és -verset kell összegyűjteni. A szövegek birtokában pedig alapos filológiai kutatásokra van még szükség. A hagyományos életformát élő mezővárosi, falusi és tanyasi paraszttársadalomban fontos szerep jutott a névnapok megünneplésének. (Ugyanez jellemezte a hajdani kis és középnemesség világát is.) A névnapok kiváló alkalmai voltak a társadalmi érintkezésnek, a hajdani barátok és katonacimborák fölkeresésének, a nótázásnak, beszélgetésnek és a vidám táncos mulatozásnak. Legtöbb ünneplőt a felnőtt férfiak, közülük is a birtokos gazdák névnapjai vonzottak. A férfi névnapokhoz kötődött a leggazdagabb hagyomány. A névnapozások némely közösségben családi ünnepből valóságos társadalmi eseménnyé válhattak. Az asszonyok névnapjai, bár vonzottak asszonytársakat, leánycimborákat is, legtöbbször megmaradtak a családi ünneplés keretei között. Családi ünnepként is a kiterjedt famíliák tekintélyes gazdasszonyainak őszi, téli névnapjai váltak a legünnepeltebbekké, mintegy jelképezve a terebélyes család összetartozását! Gondoljunk csak Németh László Erzsébet-nap című színművére! A gyerekek és általában a társadalmi tekintély nélküli személyek: pl. fiatal családtagok, menyek, vők, béresek, szolgálók köszöntése családi ügy maradt. Általában egykét mondatos fölköszöntésre, koccintásra, fülhúzásra korlátozódott különösebb szertartás nélkül. A hagyományos paraszti életmód időbeosztási rendjével, valamint részben a névadási szokásokkal függött össze, hogy leginkább az őszi, téli névnapokat ünnepelték meg. Ilyenkor nem kellett a határban dolgozni, bor is jobban akadt a házaknál, mint nyáron. Az emberek októbertől márciusig ráértek ünnepelni, névnapokat köszönteni. Legnagyobb hagyománya az Istvánok és a Jánosok köszöntésének alakult ki. Részben azért, mert sok magyar faluban e két nevet viselte a legtöbb férfi. Másrészt az Istvánok és a Jánosok nagy többsége karácsony másnapján és karácsony harmadnapján (dec. 26., dec. 27.) tartotta névnapját. A 18. századig a karácsony háromnapos ünnep lévén, a János96
