Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 6. szám - Bárth János: "Paradicsomkertbe ma virágzott ëgy fa...": Kalocsa-környéki névnapköszöntők

nap is ünnepnek számított. A templomokban ezen a napon végezték a borszentelést. A 18. századtól munkanap státus jutott december huszonhetedikének, de a paraszti társadalomban ennek a ténynek nem volt jelentősége. Az emberek ilyenkor ráértek, ezért délelőtt misére mentek, ahol bort szenteltettek, este pedig iszogatták a „Szent János poharát”, remélvén „Szent János áldását”.

Az Istvánok és a Jánosok köszöntésének kiemelkedő jelentőségére utal, hogy a viszonylag régi énekes és verses köszöntők többségét István és János-napra szerkesztették. A többi névnapra csak aktualizálták őket. A köszöntők István-napi és János-napi eredetét tükrözi, hogy legtöbbjük szövegében megtalálhatók a karácsonyi és újévi köszöntők elemei.

Az Istvánokon és a Jánosokon kívül viszonylag sok köszöntőjük akadt a Mártonoknak (nov. 11.), Andrásoknak (nov. 30.), Miklósoknak (dec. 6.), Antaloknak (jan. 17.), Páloknak (jan. 25.), Balázsoknak (febr. 3.), Bálintoknak (febr. 14.), Mátyásoknak (febr. 25.). Bár nem esett dologmentes időbe, nevezetes és ünnepelt névnap volt még a Gergely (morc. 12.), Sándor (márc. 18.), József (márc. 19.), György (ápr. 24.), Mihály (szept. 29.). Legtöbbjük „jeles napnak” is számított és ezért sokféle szokás kapcsolódott hozzájuk.

A női nevek közül talán az Erzsébet-napot (nov. 19.), és a Katalin-napot (nov. 25.) ünnepelték meg a legnagyobb vigassággal. Jelentős köszöntőnap volt a Juliannák (febr. 16.) és a Zsuzsannák (febr. 19.) ünnepe is. Utóbbi kettő a farsangra, az előbbi kettő a tél eleji vigalmi időszakra, az úgynevezett kisfarsangra esett.

A névnapköszöntésnek sokféle formája alakult ki a Kárpát-medencében. Néhol hagyományos rend szerint zajló szokássá fejlődött, amelynek névnaponként, illetve évente megismételt alkalmai során egy-egy szomszédsági közösség vagy társadalmi csoport tagjai együtt, hagyományos időpontban, hagyományos szövegeket és dallamokat előadva, hagyományos cselekvések gyakorlása közepette jelentek meg az ünnepelt személy házában. Másutt gyermekek és gyermekcsoportok adománygyűjtő köszöntése is kapcsolódott a jelesebb névnapokhoz. Ismét másutt, és időben előre haladva egyre több helyen, az egyéni és családi köszöntés vált általánossá. Természetesen ilyen esetekben is az egyénileg vagy családjukkal érkező köszöntők vidám mulatozó csoporttá rendeződhettek az ünneplő háznál.

Névnapra általában nem hívták az embereket. Mentek maguktól, az ünnepelt pedig megtiszteltetésnek érezte a köszöntést. Természetesen a hagyománytartó paraszti közösségben mindenki tudta és érezte, hogy mikor, milyen minőségben illik köszöntenie. így a sokfogásos névnapi nagyebédre nem ment el az utcabeli ismerős, a távoli rokon és a tavalyi napszámos. Elmentek viszont mindazok, akik oda hosszú évek gyakorlata alapján el szoktak menni: a legközelebbi rokonok, a keresztkomák, a különösen jó barátok. Délután és este, illetve fő étkezési időn kívül általában mindenki elmehetett névnapot köszönteni, ha úgy érezte, hogy megjelenésével kifejezheti tiszteletét az ünnepelt iránt.

Napjainkban megfigyelhető, hogy némely munkahelyi közösségben meglehetősen üressé és formálissá válik a névnapköszöntés. Évente kétszer-háromszor tartanak kollektív névnapot, amikor a tavaszi, nyári, őszi, téli, sőt tavaszi—nyári, őszi—téli ne- vú'ek együtt látják vendégül hatalmas ivás formájában kollégáikat. Ilyenkor két—három hónap is eltelhet a tényleges névnap és a teljesen formális, sivár munkahelyi ünneplés között. A régi paraszti világban a névnap megünneplésének megtiszteltetés jellege jobban kidomborodott azáltal, hogy a köszöntés mindig a név ünnepén vagy előestéjén történt. Élt ugyan egy szólás, amely szerint, a névnapköszöntés 8 nappal előtte és 8 nappal utána is érvényes, de ez a tűrés inkább csak a rendkívüli eseteknek szólt. A valahova elutazók és az akadályoztatásuk miatt csak későn érkezők hivatkoztak a két97