Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 6. szám - Fehér Zoltán: "Negyvennyócba szürke lovon érkezett egy ember a faluba": egy kétnyelvű falu történeti néphagyományai

hogy kicsi vót és a sor végin haladt. Mikor beszaladt egy kapualjba, hát az utcán úgy folyt a vér, mint eső után a víz.”

1849 szomorú esztendeje volt Bátyának is. A HistóriaDomusban ez olvasható:,,1849. júl. 20. A község legnagyobb részét a tűz pusztította el. Leégett a templom és a plébánia is.” (Az uradalmi intéző lakásán a tűzvészről egy primitív, de dokumentum értékű festményt őriztek.) Mi történt voltaképpen? Az emlékezet ebben az ügyben már a beállítottságtól függően különbözőképpen működik. A Bach-korszakban folyó úrbéri perben például már érdemként akarja feltüntetni a pesti ügyvéd az eseményt. „Bátya helysége az 1849-ik évben a forradalmi Kormányhoz nem legőszintébb ragaszkodási gyanúja miatt, szláv nyelve tekintetéből is a forradalmi csapatok által felgyújtatott.” Ugyanígy tudja Molnár Antal: „Negyvennyócba a magyarok gyújtották föl a falut, mer haragudtak a rácokra." Kapitány János már zavarosabban mesél, de a császáriak nyakába varrja a gyújtogatást. „Rácoknak nevezték a bátyaiakat. És mikor Jellasics bán betört Magyarországra, ez a császáriak tehermentesítésére jött, hogy jobban bírjanak a honvédekkel, akkoriban pörkölték föl a császáriak a falut, mert szláv községnek nevezték.” Argat István: „Az én apám meséte. Az ű gyerekkorába Vigyázó (bátyai birtokos nemes) katonasággal állt itt Gerjenbe. Átüzent Bátyára, hogy ha nem adják meg neki, amit kért felgyújtja az egész falut." Tarjányiné szerint betyárok voltak a tettesek: „Rózsa Sándor itt tekergeti a tanyákon. Egy bátyai ember vitte őket kocsival Miskére. Egyszer hátra néz az ember, hát az egész falu ég. A Rózsa Sándor bandája gyújtotta föl. Csak egy sor ház, ott a Korsósica mellett, nem égett le.” Szurop István megint csak németeknek tulajdonítja a tettet. „A bíró azt mondta: Szegény a falu, nem bírja ellátni a katonaságot. A német tiszt erre azt mondja: Fölgyújtom az egész falut. — Ha fölgyújtja, szegény lesz a császár is — válaszolta a bíró."

Ki tudja, talán nem is ugyanarról a faluégésről szólnak ezek az emlékezések. Leghitelesebbnek Jéló Pál közlése látszik. „Magyar katonák gyújtották föl a falut. Átvonultak. Egyik faluból a másikba vitték őket kocsival. A bátyai bírótól kértek kocsit, de ez kizavarta őket. Erre a bírót összekötözték, és egy kocsira tették, mer a nép csak adott nekik. Vitték a bírót Miske felé. A miskei körösztnél vót egy kút, ott megálltak. Mondták neki, hogy nézzen vissza. Hát ég a falu. Dobos még akkor nem vót. Csak a Burgundia maradt meg.”

Itt állítsuk meg az emlékek özönét. Az 1849 utáni időkről az úrbéri perről, a boszniai okkupációról, az első világháborúról, a Tanácsköztársaságról, a második világégésről és az új életről még több történettel rendelkezünk.

S bár a faluhoz nem fűződik országos jelentőségű esemény, nincsenek történeti tárgyi emlékeink, maga a falu, a határ a dolgozó nép munkájával megírt történelemkönyv, mert a bátyai emberek hű krónikásai a folyton múlttá váló jelennek. Legyünk alázatos olvasói!

95