Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - Fehér Zoltán: "Negyvennyócba szürke lovon érkezett egy ember a faluba": egy kétnyelvű falu történeti néphagyományai
föl a lábára. A sarkát előre, az orrát hátra, hogy a nyomát ne lássák. Adott neki egy kendőt is, ha vízhez ér, akkor dobja a vízbe, akkor a víz kettényílik, és átmehet rajta. De úgy szaladjon, ahogy csak bír, de ne nézzen hátra. Ezt a lány meg is tette, de mikor a vízhez ért, a tatárok a nyomába voltak, mer a kutyafejű tatárok nagyon tudtak szimatolni, és a lány már csak egy fára tudott felmászni. Nem tudta már a vízbe dobni a kendőt. A tatárok mindenhol keresték. A vízbe észrevették a tükörképét, és mindnyájan a vízbe hajoltak, és inni kezdték a vizet. De nem bírták kiinni, és kirepedt a hasuk, ott pusztultak. A lány meg átment a vízen, mert a szülei ott laktak." A következő történeti monda magyar eredetét bizonyltja, hogy a tatár szavakat a bujkáló asszony magyar mondatnak hallja. Egyébként a 17—18. századi anyakönyvek szerint akkoriban gyakori név volt Bátyán a Dorottya (Dorothea). „Másik asszony meg elbújt a híd alá. Mikor a tatár oda ért, megbotlott a lova a hídba. Nevérül szólította a lovat: Hettedoara! Az asszonynak épp ez volt a neve: Dóra. Aztán azt hitte, neki szólt, hogy ott a Dóra, és előbújt. Hát itt is megláttál?" A bujkálás egy ravasz módszerét így mondták el: „A tatárok, a kutyafejűek lóháton mentek. És aki később maradt kinn a földön, azt elfogták. Meg vót szabva, hogy meddig szabad kinn maradni. Egy asszony is kinn maradt, és mikor látta, hogy gyün a tatár, az asszony a Vajasba ment, vízbe. Lokmányt (tavirózsát) a fejtre borította. Ott várt, míg a tatár elment.” Tartalmában igaznak, de legalább vulgarizált igazságnak érezzük a Daruhát keletkezéséről szóló mondában a Habsburgok magyarországi hatalmának eredeztetését. ,,Akkoriban a törökök uralkodtak. Tán százhúsz évig. Nagyon rosszul viselkedtek itten. A nőket zaklatták. Az osztrák császárhoz folyamodtak a magyarok segítségért. Azt ígérték, neki, hogy abbul a családbul lesz a trónörökös. Akkor elkezdték verni a törököt felülről. A magyarok Miskén túl, a Daruhát, ahun van, várták. Kiegyenesített kaszával meg mindennel. Mindig jó ment, míg ide nem értek. Mikor ide értek, a magyar hadsereg itt várta a Daruhátnál. Akkor elkiáltották, hogy rajta legények! Rajta! Addig jó vót, míg az nem gyűtt, hogy rajta legények, rajta. Akkor egy lábig ott elvesztek a törökök. Minden katona vitt egy sapka földet, és akkor lett a Daruhát. Ott eltemették őket. Ott van a miskei úton, Hajós felé, a hídon túl. Miskéhöz tartozik." A hiedelemmondák lidérclángjainak eredetét azzal magyarázták, hogy a törökök által elásott kincsek vetnek lángot karácsony éjjelén. ,,A törökök, mikó möntek ki az országbul, akkó nagyon sok aranyuk vót, és nem bírták mind elvinni mind az egészet, hanem beásták a fődbe. És gondóták, mikó gyünnek vissza, akkó majd elviszik, de ez nem sikerült ..." A kuga, a megszemélyesített pestis egy hiedelemmonda szerint egy török ladikba lépett át. Ez az oka, hogy ,,most a kuga Törökországba van.” A török, mint az ellenség szinonimája a nagyszalontai gyermekdalba is belekerült (Török gyerek elvágta, magyar gyerek gyógyítja.) Bátyán egy dajkarímben lelünk a törökökre. ( Magyar fordításban közlöm. ) Tányérka, födőcske Ahol a törökök kelepeltek Ott temették el Maricát Du, du, du, du, du. Ezt énekli a nagyapa 2—3 éves unokájának, amint lábafejére ültetve kezét fogva hin- táztatja. (Milyen élményei lehettek ennek a népnek, ha ilyen „morbid” szövegű a hin- táztatójuk?) A török idők végén, illetve a kuruc időkben pusztult el a falu mai határában az egykori Orosz és Varajt község. Mindkettő Szent István orosz és varang testőreinek bir92
