Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 6. szám - Fehér Zoltán: "Negyvennyócba szürke lovon érkezett egy ember a faluba": egy kétnyelvű falu történeti néphagyományai

toka lehetett, hisz még parancsnokuknak, Vencelinusnak is megőrizte nevét határunkban a Vencelica dűlő. A történeti mondák szerint Orosz pusztulását a törökök okozták. „Valamikor templom vöt ott. Azt mondta a török a papnak, hogy a híveit szedje össze, hogy szép prédikációt fog mondani. Mikor a nép összegyűlt a templomba, katonasággal körülfogta. Nem tudott senki szabadulni a templomból. Rájuk rombolta, így kénytelenek voltak Szelistyére menekülni (azéletben maradt hozzátartozók). Nem Szelistyén, hanem Varajton tartózkodtak. Terveztek és szemeltek ki egy másik helyet, mert ott a víz gyakran ki szokott önteni. Kalocsát közelebb akarták érinteni, hogy pénzt tudjanak csinálni. Akkó idejöttek Bátyára, mer itt is épült templom.”

A mai bátyai öregek — talán a két világháború közti ismeretterjesztő előadások vagy az iskolai helytörténeti ismereteik alapján — azt mondják, hogy a falu eredetileg nem a mai helyén, hanem valamivel délebbre a Dunához közelebb állott. A községek áttelepülésére akad példa a környékről (Sükösd, Csanád), de Bátya helyváltoztatásáról nincs adatunk. Sőt tudjuk, hogy a mai templom a középkori gótikus Szent Erzsébet kápolna romjaira épült. Valószínű, hogy az egykori varajti lakosok utódainak hagyománya általánosulhatott. Eredetileg ők jogosan mondhatták, hogy falujuk Bátyától délre, a Dunához közel állott. A szállási Miklósi József így vallott erről: „Az én ősöm Varajton vót kocsmáros. Kiöntött a Duna. Három hónapig tán nem ment le a víz, akkor gyiittek be Bátyára . . .” Egy másik monda Bátya eredetét szintén Varajttal kapcsolja össze. ,,Valamikor itt vót a falu a Szelistye (Faluhely) dűlőbe. Akkor ott közel vót a Duna, sokszor elöntötte őket a víz. Azt mondták, nem jó az, hogy itt van a falu. Akkor, aki legöregebb ember, aki vót, mindenki mondta (neki): bátyó, bátyó. Nem tudtak magyarul. Elnevezték Bátyának a községet.” (Zalotay Elemér 1957-ben ebben a dűlőben tárt fel 136 sírt egy késő-avarkori temetőből.)

A kuruc időkről nincs mondánk. Pedig a História Domus szerint 1705-ben a vidéken garázdálkodó „szakadárok” (kurucok) csóvát dobtak a kápolnára és a plébániára, így az egész falu a lángok martaléka lett.

A 18. században a bátyaiak a kalocsai érsektől béreltek pusztákat. Amikor azonban az európai textilipar érdeklődése a magyar gyapjú felé fordult, Batthyány József gazdaságosabbnak tartotta, ha a pusztákat birkalegelőnek használja, s a bérletet megszünteti.Ezzel kapcsolatos a bátyaiak alábbi története. A monda egyik érdekessége, hogy benne olyan birtokokról rendelkezik a kalocsai érsek, amelyek valójában a bajai földesúr tulajdonában voltak.

„(Batthyány) itt volt Bátyán, mikor a (képviselőjtestületet előhívatta. Aranyozott betűkkel csináltak írást. Abban rendelkezett, hogy Dzsida és Borota a bátyaiaké legyen. Nem kell fizetni érte semmit. Gondolkoztak is a bátyaiak: nem lesz ebből baj? Gondolták: átadjuk az írást az érseknek, legyen ő a támogatónk. Jól van. Eltelik egy-két év. Használják a bátyaiak Dzsidát meg Borotát. Egyik tavasszal, mikor nézik a vetést, nagy falka bárány legel a búzájukon. »Jól van, no, nem árt az annak?« De mikor májusban is elmennek, megin ott legeltetnek az érsek juhászai. Felszólították osztón a juhászokat, hogy takarodjanak el. De azok nem mentek. Azt mondták: Nekünk jogunk van itt legeltetni. A kocsmába mentek bánatukban (a bátyaiak). Hát ott a főszámadó. Neki is mondják, mi a helyzet. Végül összevesztek. Megverték a számadót. Igen ám, összejöttek a juhászok, tele vót velük a kocsma. És csak nyolc bátyai volt velük szembe. Köztük vót Hegedűs, a Rupa is. Olyan hosszú haja vót. A juhászok elkezdték gamós botokkal ütni a bátyaiakat. Rupa csak lerázta a juhászokat magáról. Hármat elkapott. Egymás után az ajtóhoz dobálta őket, a másik bátyai onnan az udvarra. A harmadik kérdezte, mit csináljon velük. »Dobd a kútba őket!« Az beledobta mindegyiket.

Ahogy régen jártak kabánicába (szűrben), sárén kában (üngbátya), elmentek az érsekhez a bátyaiak. Az érsek hívta a bírót. Megfogta a ruháját.

93