Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 6. szám - Halász Péter: "Hogyan ment ki tátám a nyomorúságból?"

Elment a rezesekhez,113 met ott volt fű eladó. Mámám meg elment a misére, s a deákfiú megleste hová teszi mámám a kócsot, eljött, s a párát ellopta a ládából. 90 frankot, s ötöt visszakötött. Ruhácskába44 vót belekötve, akkor olyan frankok voltak mint most is van . . . frankos para, vas. Kilencven! elvett s ötöt otthagyott.

Mikor mámám hazajött a miséről, ment, hogy vegye a kulcsot, s ő számát vette, hogy a kulcs nem úgy volt, ahogy ő tette vót, s akkor ő meg es lobbant. Kolcsolja ki az ajtót, mikor bemén a házba, néz belé a ládába, hát a láda nem volt békolcsolva. Látta, hogy a ládában hánytak, nézi a párát: há öt lej a kilencvenöt helyett. Akkor mámám kiállott a tőtésre45 és siratózni kezdett. Idegyűltek a szomszédok, ide az apja, ide a húga . . .

— Mi van te? Métt siratóssz te?

— Né — aszondja —, ellopták a pénzünket.

— Hallgass te, s ne sírj te, s hadd el te. S eladok én — mondta az öreg — egy tehenet, s visszapótlom.

— De mit mond János? A János ezétt egész nyáron dolgozott. S a János így, s a János túl, s mit mond ő, mikor hazajő s a párát ellopták.

No, jól leszidták, s hazajött tátám. S ahogy vót elment a találgatóhoz. Kapott48 egy olyan bábát, aki azt mondta, ha ad neki két lejt, megmondja ki lopta el a párát. Tátám azt mondta ad két lejt. Aszondta a bába:

— Ereggy haza, hozz egy feteke47 tyúkot, me én kell üljek egyfeteke macskára, vegyem a feteke tyúkot s el kell menjek a háztól. S itt a házba nem tudlak téged hagyni, ereggy ki, feküggyél le a tőtésre.

Kaszálás után vót, harmat vót, hideg vót, tátám a tőtésen nem tudott alunni, egész éjen a bábát leste. A bábánál égett a gezenyica18 a bábaalutta ponkon48 ahogy akkor vót.

Hajnalig tátám mind mondta a bábának:

— Csapj50 bé, mert fagyok meg. Csapj bé, mert fagyok meg. Regvei a bába becsapta, s akkor egyet sóhajtott: jaj milyen fáradt, s milyen messze járt. A tyúkot elvette s ide a két lejt, mongyam meg — aszondja — ki vette el a párádat.

Akkor tátám kezdett veszekedni vele:

— Mit aggyak én neked két lejt? Há én nem lestelek egész éjen, s a ponkon aluttál?

— Nem — aszondja —, csak az árnyékom tetszett.

— No, nem adok egy lejt se. Semmit se.

Aszondja a bába: — Nem csaplak el. Add ide a pórászaidat!51

S olyan gyenge ember volt az én tátám, hogy megengedte ... — a párát nem adta vót oda —, hanem megengedte, hogy a bába kitekerje a prászait. Mert akkor, a bocs- kort úgy kötötték meg, hogy megtekerték a bokájukat a pórászval. Lófarokból, marhafarokból csinálták, abból az éles szőrből. S tátám odaadta a pórászait, csak a pénzt ne ággyá oda. A két lejt. S eljött tátám pórász nélkül. Alább jött s megpanaszkodott egy embernek. S az ember azt mondta:

— Hát hogy mentél te oda? S az egy tolvaj, egy világcsaló. Ereggy le a vízhez — aszondja —, me ott van egy ember, annak könyve van, s abból olvas. S az neked megmondja, hogy ki vette el a párádat.

Felatta a nevit az embernek a tátám elindult. Amikor elindult, hát az úton egy pap elérte lóháton. Köszön tátám a papnak, s az meglátta tátámon, hogy olyan istenverte.

— Merre menc te ember?

— Hőj, tisztelendő ur — mer román pap volt —, merre menek? Ni merre menek. A vízre.

— S há mér menc a vízre? Látom olyan keseredett vagy.

S ne métt megyek.

— S te ember, ne még menj —aszondja. Gyere velem. Mert amit az megmond ne87