Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - Halász Péter: "Hogyan ment ki tátám a nyomorúságból?"
— János, há nem mécc a darabodat leszedd? — Há uram — aszondja — én merre vigyem? — Hét neked nincs senkid? — Nincs ahová vigyem, nincs ahová tegyem. Szeggye le a bojér úr, ügyes az ökreivel szántottam, meg minden. — Nem — aszondja. — Vedd az ökröket, ereggy le a Lunkába, vágj csigoját,18 fonj egy ilyen kosárt mint az enyém, csak nem ekkorát, olyant, amibe belefér a te törökbúzád. Végy egy szekér sátét,19 född be. Szedd le a törökbúzádat, s oda tedd belé. Tatám úgy tett. Elvette az ökröket..., mindent ahogy a bojér mondta. Mit számított édesapám? Azt számította, hogy aztán a bojárnak megfizeti. Elhozta a törökbúzát s mondja neki: — Eltettem uram, ahogy mondta. Leszedtem, elpakoltam, csináltam kast, úgy ahogy mondta. 0 — Há jól van — aszondja —, a csokánval2” mit csinálsz? — Há mit csináljak? Nekem nem kell. — No ha nem kell — aszondja a bojér —, azt elveszem én az ökröknek, s majd ki- számíccsuk. S a bojér elvette a csokánt. Akkor ősz lett, tőtt ki az esztendő — me tátám ősszel állott vót be —, s azt mondja a bojér: — János, nem jössz a számlálásra? — Mért mennyek uram a számlálásra? Tatám nem akart eljönni. Aszondja: — Én még maradok. — Jó, jó — aszondja —, de letőt az esztendő, s gyere, számoljalak ki. Mikor bément, ki volt rakva, így ne, a két rakás para. Aszondja: — Mit akar mondani az úr? — Gyere vedd el a párádat. — Há én már elvettem az enyimét — aszondja —. Az ökröket ideadta, a szekerit ideadta a bojér úr, hát én még mit vegyek el? — Én magamat nem csalom meg! Te vedd el ezt a rakást, s én elveszem ezt. — Igen, de a kapát s mindent. .. — Jó, jó, jó ... én ezeket kivettem, s te ezeket ne olvassad. Te vedd el ezt. Menj haza, s többet ne lássalak ilyen rongyosan. Öltözz fel, s ha még vissza akarsz jönni gyere, s ha nem akarsz, nekem nem vagy adós. No, apám hazajött, s elment egy mósujához.21 Kétszáz johuja volt a mósujának, s Timár Jánosnak hítták. Itt lakott errébb, édesapám meg odakinn a hegyen. Mert Pusz- tinában a hegyen laktak a szegények, s itt az aljba mind a jobbacskábbak. Elment hej- zá22 s aszondta: — Mósuj! Mért nem ad nekem egy harisnyára23 való posztót? — Adok te, van-e párád? — Van! — Ereggy Rózsika — így hítták a matusáját24 — s szabj csak Jánosnak egy pár harisnyát. Ki es szabta a bába, s kitette. — Hé musuj — aszondja — métt nem ad egy pár kapcát es? Egy kapca fél metru26 volt. — Adok János! Van-e párád? — Vagyon! — Ereggy Rózsika, szabj ki egy pár kapcát Jánosnak. Kiszabta. Akkor azt kérdi tátám: 83
