Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 6. szám - Halász Péter: "Hogyan ment ki tátám a nyomorúságból?"

— Mósuj! Magának szoknyára27 való posztója van-e?

— Van.

— Nekem adna-e — aszondja — egy szoknyára valót?

— Adok te! Adok, de van-e párád?

— Vagyon mósuj!

— Ereggy Rózsika, szabj ki egy szoknyát neki.

Kiszabta a szoknyát, belécsombojították28 azt es.

— Na János, még mi kell?

— Immá megyek, veszek egy pár bocskort.

— Kucsmád van-e?

— Há nincsen kucsmám —aszondja.

Mer egy rossz kalapban szógált a bojérnál, abban vót akkor es.

— S arra van-e párád?

— Hát még lenne, de azt számítottam, hogy kéne vegyek egy pár bocskort. S még maradnék ebbe a kalapba.

Akkor az öreg aszondta:

— Rózsika! Vedd le a kucsmát onnat a szegről, hozd csak ide. Lássuk, Jánosnak találna-e?

Az ő kucsmája volt. Mikor tátám feltette, a kucsma jól talált. Immá jó gyermek vót, felnőtt. Legén vót immá. Aszondja a mósuj:

— Ha ez a kucsma neked talál János, legyen a tied. De bre!29 Házasoggyál meg.

— Há mósuj, ki jő el hejzám30 — aszondja — olyan szegén vagyok.

— Te —aszondja —amennyi pénzed maradott, azzal végy bocskort. A kucsmát ne fizesd meg, s ne az egész para mit attál a posztóra, harisnyára, szoknyára ... és házasodjál meg bre! Ne élj olyan szegényül.

— Ó mósuj, hallgasson mósuj... há ki jő el utánam? Utánam nem jő el senki amilyen szegén vagyok.

— Hadd el te — aszondja —, én neked kapok leánt.

Vót az én apómnak két leánya. A nagyobbik immá vót huszonhárom esztendős. Az én mámám.31 De vót egy húga, s az szebb vót. A húgát kérte a deák32 fia, de az öreg nem tudta a húgát adni, hogy a másik aztán honn33 maradjon. S akkor könyörgött apóm a komájának, ennek a Tímárnak:

— Kerejs egy fiút te, hogy elvenné Borbált. Borgált kéne hamarabb férjhez adjam, hogy Katalint vihesse a deákfiú. S Katalint kérik s Borbált nem kérik.

Akkor tátám mósuja azt mondja:

—■ Hadd el, én neked kapok egy leánt.

Jött el a komájához, s mondja:

— Te! Kaptam egy jó gyermeket. Szegén, de jó gyermek, hallod-e?

— Van pénze, te?

— Van pénze, ne. Hejzám jött, posztót vett, felöltözött.

— Kié?

— Kaszáp György fia.

— Borbálka! Elmensz-e? —szólt a leányának.

— Elmének táte.

Hát aztán . . . mámámat szegént ha nem kérte senki ... Ez az apóm, ez jobbacskáb- ban állott, mint a másik a tátám apja. Ez a főggyit, amit Cuza adott vót hatvannégyben, nem vesztegette el. Ez! Me ennek négyökrös része volt, s ő ment. Hordott sót Galacra, Eszkorcénba az ökrökvel, s ő a fődet kifizette. A fuvarosságra ment télbe, s a főggyit megmunkálta nyárba. De akinek gyalogrésze vót, mint a másik apómnak, az szegén elvesztegette.

84