Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - Katona Imre: Garibaldi a magyar népköltészetben
KATONA IMRE GARIBALDI A MAGYAR NÉPKÖLTÉSZETBEN' Az 1872 és 1977 között megjelent magyar népköltési gyűjtemények azt tanúsítják, hogy Garibaldi az egyik legnépszerűbb nemzetközi-nemzeti-népi hősünk, akinek neve máig nem merült feledésbe. Igaz, az időbeli távolság növekedésével párhuzamosan alakja mind ritkábban bukkan ugyan fel, de vele együtt a többi szabadsághősünké is, és a gyűjtők sem jegyezték fel mind a már ismert alkotásokat. Ez alkalomra 139 népköltési gyűjteményt néztem át, a nyomtatott források mintegy háromnegyedét, és ezek közül 28-ban szerepel Garibaldi, némelyikben többször is. Ezt a népszerűséget csak Kossuthé múlja felül, aki még további 16 gyűjteményben szerepel Garibaldi nélkül. A külföldi hősök közül így vitán felül Garibaldit illeti az elsőség, holott ténylegesen soha nem járt Magyarországon. Ugyanezt bizonyítja népköltészetünk korabeli fő műfaja, a dal is: 38 típus és 5 altípus, vagyis 43 önálló alkotás foglalkozik Garibaldival, a változatokat pedig számba sem lehetne venni! Ismét csak Kossuth dalbeli népszerűsége múlhatná fölül, akivel egyébként jó felerészben együtt szerepelnek. Garibaldi neve szivárványként nemcsak az elmúlt évszázadot, hanem az egész magyar nyelvterületet is átíveli: a nyugati Őrségtől a keleti Székelyföldig mindenütt ismerik. Legnépszerűbb az Alföldön és a Felföldön, valamivel kevésbé a Dunántúlon és végül Erdélyben, vagyis annak megfelelően, hogy e nagy tájak népe milyen részt vállalt a magyar szabadságmozgalmakból. Ha azonban a dalokon túlra tekintünk, ennél kiegyenlítettebb a kép, így pl. a dunántúli Somogy megyében a korabeli legdíszesebb és a hatóságok által üldözött ruhadarabot Garibaldi-szűrnek nevezték; a Felföld is jobban felzárkóznék az Alföld mellé, ha azokat a Rákóczi- és Kossuth-mondákát is számba vennénk, melyekben Garibaldi neve előfordul. A magyar népköltészet kutatóinak többsége a Garibaldi-hagyomány gazdagságának megfelelő érdeklődést tanúsított: folyamatosan gyűjtötték és időnként elemezték is az adatokat, elsősorban a dalokat, de csak kevesen jutottak túl az általánosságokon. A legtöbben a történelmi hátteret vázolták fel, és e keretbe illesztették a dalokat (Dégh 1952), ám magukkal a szövegekkel egyetlen kis tanulmány foglalkozik valamivel behatóbban (Ortutay 1962). Mivel a népköltészet köztudottan nem okmánytára a történelemnek, így a kutatás súlypontját helyesebb a fő műfajra, a dalszövegek elemzésére helyezni. Jelen áttekintés nem terjed ki a népköltészet és azon belül a daltartomány egészére, mert hiányzik a sajtóbeli, kéziratos és a zenei források számbavétele, ezek bevonásával minden bizonnyal monográfia kerekednék ki. Ezúttal az értékelhető elemzések és a dalszövegek nagyobb része is feldolgozásra kerül: így a továbbiakban a kép részleteiben még módosulhat, egészében már aligha. Igazán újat a garibaldista magyar légió esetleges dalai és a korabeli olasz népdalok jelentenének, de mindezekről szinte semmit nem tudunk. * * Garibaldi, Giuseppe (1807—1832) halálának 100. évfordulóján magyar—olasz rendezésű emlékülésen elhangzott előadás. 72
