Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - Gráfik Imre: "Olyan az élete, mint a hajóhúzó lóé...": adatok a dunai hajózás folklórjához
Tótfalu, Pócsmegyer, Vác, Ercsi, Abony, Csepel, Soroksár stb. gyümölcs- és zöldség- termelő, kenyérsütő lakói naponként, leginkább alkonyat felé szokták beszállítani terményeiket. A leírás szerint: . .a hajók népe portékájátul mentül hamarébb jó áron megszabadulva, s a szükséges vásárlásokat megtéve, útnak indul haza felé, s elkezdődik a nehéz munka, — a hajóvontatás. Az apróbb hajók az evezőlapátból készítenek maguknak árboczot, míg a nagyobbak állandóval bírnak, melyre a hajó végéhez erősített kötelet felvonják,s egy kormányos beleül,a többi leány,asszony és gyermek a parton belekapaszkodik a kötélbe és húzza, mint tőle telik, ismét haza felé.” Hasonló jelenetet elevenít fel visszaemlékezésében Konkoly-Thege Miklós is 1898-ban megjelent könyvében: „ . . . eszembe jutott a dömsödi hajó, amelyet is annak idejében kötéllel húztak fel embererővel Pestre” —ám kiegészül e kép egy fontos, hagyományon alapuló adattal: ,,Ha az utas segített a hajót húzni akkor 20 kr. fizetett, ha pedig nem segített s csakis pipázott a hajóban, akkor 40 kr. sarcoltak be rajta.” A közlekedés általános védőszentjével: Szent Kristóffal szemben a vízenjárók védőszentjükként nepomuki Szent Jánost tisztelték. Nepomuki Szent János a folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, hajóvontatók, halászok védőszentje. A XIV. század elején született Csehországban, Pomuk vagy Nepomuk nevű mezővárosban. Pap lett, majd a prágai udvarban kanonok. Ulászló király feleségének gyóntatója, ezért polgári, műveltebb körökben a gyónási titok hőseként tisztelik. Egy ízben a király, felesége gyónásának kibeszélésére akarta rávenni, mivel azonban semmi módon nem ért célt, a Moldvába ölette. A prágai Szent Vitus templomban temették el, ahol főleg a XVI— XVII. században kezdenek sírjánál rendkívüli eseményeket észlelni. 1618-ban a kálvinisták elfoglalták a templom felét és el akarták távolítani a holttestet is, a sírásók azonban egymás után szörnyethaltak. A jezsuiták szorgalmazták szentté avatását, mely 1729-ben történt meg. Szentségének döntő bizonyítékát tetemének feltárásakor épen talált nyelve és ennek eleven piros színűre válása szolgáltatta, melyet gyakran ábrázolnak is. Megjelenítése az esetek többségében papi ruhában, vállán hermeiinpa- lásttal, fején birátummal, karján feszülettel történik. Nagyobb Duna menti településekben gyakori a védőszent gondozott— műemlékileg is védett— szobra. Nepomuki Szent Jánost a Duna mentén végig ünnepelték. Kisorosziban májusban körmenettel tisztelegtek előtte. Szentendrei szigeti adatközlőim felemlegették a hajósok, malmosok, vontatók májusi szentendrei vigadozásait. Este összegyűltek a Papszigetnél, s a vízre égő szalmakoszorúkat raktak, leeveztek az alsó forgóig és ott ökröt sütöttek. A bajaiak ún. Jánoska-eresztéséről Dankó Imre közleménye ad összefoglalást: A Szent János kápolna búcsúja, a védszent névünnepe május 16., ekkor veszi kezdetét a Jánoska-eresztés szokásköre: „Ennek előestéjén ünnepélyes, áldással (János áldása) egybekötött litánia szokott lenni a kápolnában. A litánia befejeztével a molnárok kihozták a kápolnából Nepomuki Szent János faszobrát és egy zöld ágakkal, virágokkal, színes papírzacskókkal, valamint a céh- és templomi zászlókkal feldíszített, színes lampionokkal, templomi lámpákkal, fáklyákkal és gyertyákkal kivilágított dereglyére, később kompra vitték. A szobrot a dereglye, illetőleg komp orrára egy feldíszített emelvényen helyezték el. . . .A szobrot vivő dereglye, illetőleg komp az előkelőségek helye volt. A legmódosabb, a céh, illetve az ipartársulat életében nagy szerepet játszó családok fejei tartózkodtak csak rajta, és a négy legjobb legény, akik kétoldali evezéssel hajtották a szobrot vivő dereglyét, kompot. A szobor után szép rendben ugyancsak kivilágított és feldíszített dereglyék, csónakok következtek. Minden vízenjáró vagy csónaktulajdonos kötelességének tartotta, hogy a Jánoska-eresztésen részt vegyen. A részt vevő vízi járművek száma olyan nagy szokott lenni, hogy a Ferenc-csatorna R. T. erre az alkalomra díjmentesen beengedte a csatornába a felvonulásban résztvevőket. 38