Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 1. szám - A Siesta szanatóriumtól a Svájci villáig: Kabdebó Lóránt beszélgetése Bodor Pállal
hasábjain ezeket a Forrás-köteteket: hogy vajon nem hígítottam-e fel a sorozatot, nem adtam-e ki túl korán a szerzőket. Ma már szembeszökő a kritikus tévedése — de a folyóirat-elképzelés megbukott. Az Irodalmi Könyvkiadó kitűnő munkaközössége akkor is nagyon jó munkát végzett — sok tekintetben megalapozta a Kriteriont. 1966-hoz viszonyítva majdnem megháromszoroztuk a kiadói volument, elindítottuk a Téka sorozatot, végre újra megjelent a kiadó profiljában a néprajz, a folklór, a nyelv- művelés és nyelvészet, művelődéstörténet. Akkor szerkesztettük meg a Kallós Zoltán csángó balladáskönyvét, adtuk ki Szabó T. Attila Haja, haja virágom című virágének-gyűjteményét és nyelvészeti tanulmányainak első kötetét, akkor kötötte le a kiadó az Erdélyi Szótörténeti Tárat, akkor kötött szerződést Balogh Edgárral az Irodalmi Lexikonra, Nagy Kálmánnal a Kalevala-fordításra, akkor jelent meg először magyar nyelvű Helyesírási Szótár Romániában, akkor indult a képzőművészeti monográfia-sorozat stb. Sikerült megalapozni az új nemzetiségi könyvkiadó, a Kriterion profilját, és erkölcsi—anyagi—esztétikai fedezetét. Rendkívül örülök annak, hogy Domokos Géza lett a Kriterion igazgatója; remekül fejlesztette tovább — igen magas szintre — a kiadót. Józan, megfontolt és merész stratéga, kitűnő irodalomszervező. Döntően az ő nevéhez fűződik mindaz, amit a Kriterion ma fölmutathat a világban. A televízó is igen nehéz feladat volt, hiszen mindannyian tapasztalatlanok voltunk: az avatott, szakképzett román kollégák önzetlenül és lelkesen segítettek, enélkül nem is mentünk volna semmire. Sikerült megteremteni az önálló tévészínházat, tévéjátékok egész sorát sugároztuk — néhányat azóta a Magyar Televízió is átvett — és a szerkesztőség elkezdett tévéjátékokat színes filmre venni. A munkaközösség tudatosan vallotta hagyományának a hajdani kolozsvári Janovics-filmstúdió munkásságát. Fontos szerepet játszott a Kaláka-sorozat: a romániai magyar táncházmozgalom jórészt ennek a műsornak köszönheti a létét. A Zenés karaván című sorozat az irodalomra és a zenére épült. A Szejkefürdőn, Székelyudvarhely mellett, Orbán Balázs sírjához közel rendezett szabadtéri előadásra mintegy 9000 fiatal zarándokolt el. Beszélhetnénk az iskola-műsorról („Kollégium”), a műkedvelő mozgalomnak szentelt riportokról, az író-, művész-, tudósportrékról, a szociológiai nagyriportokról, s főként szerzőikről, alkotóikról; de ez külön beszélgetés tárgya lenne ... Most, hogy egészségem megroppant, távol kell tartanom magam minden menedzseri, közéleti stressztől. Remélem, lesz még legalább öt esztendőm: ennyi mindenképpen kell nekem; ez alatt talán megírhatom a legfontosabbat, ami reám tartozik: nemzedékem szellemi, világnézeti, erkölcsi életútját — és közvetve és közvetlenül is: a nemzetiségem sorsát. — Említetted, hogy elmondod, mi történt nagyapád mellszobrával Marosvásárhelyt; és még amikor készültünk a beszélgetésre, említetted, hogy elmeséled Grozával való találkozásodat. — Nagyapámnak, hálából mecénási-menedzseri érdemeiért, távozásakor mellszobrot állítottak a marosvásárhelyi színház előcsarnokában. Felszabadulás után a hajdani bankvezérigazgató és nemes úr szobra természetesen nem maradhatott a helyén. Évek múlva a marosvásárhelyi színház híres kellékese (aki hallván, hogy a színészek Thália papjai, kijelentette, hogy akkor ő Thália kántora s —azóta Kántor úrnak nevezi mindenki, nem is tudom az igazi nevét) kérésemre kinyomozta: a szobor egy ideig a kultúrpalota pincéjében hevert, majd amikor felállították a Sztálin-szobrot, és minden bronzra szükség volt, beleolvasztották Sztálinba... Nem tudom pontosan, Sztálin könyöke vagy orra, vagy mi készült belőle. Aztán eltűnt a Sztálin-szobor is, és abból a bronzból készült a felszabadító román katona emlékműve; úgyhogy most nagyapám abba olvadt bele. A szobor azon a főtéren áll, ahol valamikor Bodor Péter 36
