Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 1. szám - A Siesta szanatóriumtól a Svájci villáig: Kabdebó Lóránt beszélgetése Bodor Pállal
mert egy alaptalan följelentés nyomán a Kiadói Főigazgatóság ellenforradalmárnak és osztályellenségnek minősített, mégpedig a hátam mögött, bizalmas átiratban, és letiltotta a köteteket. Mihai Beniuc és Szemlér Ferenc jóvoltából később láttam is ezt az átiratot és a jegyzőkönyvet, amely verseimet antedatálással vádolta. A jegyzőkönyv bizonyítható módon hamisított. Beloianniszról, Sacco és Vanzettiről és másokról 1956 előtt írt verseimről azt állította, hogy az 56-ban elesettek emlékére íródtak. Hogy egyáltalán elindíthattam a tisztázást, Méliusznak köszönhetem: egyedül ő közölte velem, mint az Irodalmi Könyvkiadó új főszerkesztője, hogy súlyos vádak fogalmazódtak meg ellenem. Sosem felejtem el, hogy az egyik könyvkiadó magyar részlegének a vezetője, amikor megkérdeztem: miért nem közölték velem a letiltást és okait, azt válaszolta, hogy hát napról napra várták: úgyis letartóztatnak és akkor már semmit nem kell velem tisztázni. Mindezek eredményeképpen már jóval túl voltam a harmincon, amikor első, Egetett agyag című kötetem megjelent; néhány versét ma is szeretem. A 60-as évek elején adta ki az Irodalmi Kiadó, Tengerpart az udvaron című riportkötetemet, s a Két arasszal az ég alatt című röplap-kötetemet az Ifjúsági Könyvkiadó. 1969- ben jelent meg ugyanott a Meztelen lány című verseskötetem, abban már több olyan vers van, amit máig is szeretek. Lászlóffy Aladár és Csíki László írta erről nálunk a nekem legfontosabb kritikákat; Magyarországon csak a ránk mindig figyelő Ilia Mihály méltatása jelent meg a Népszabadság 1970. március 15-i számában. Ezért a kötetért megkaptam az írószövetség költészeti díját. 1971-ben jelent meg a Monológ zárójelben című röplapkötetem, 1975-ben az Egy lány aki nincs című kötetben két regényem, a Fél élet és a címadó kisregény. A címadó kisregény rossz, egy tézist akartam illusztrálni, azt, hogy senkit sem lehet erőszakkal boldoggá tenni... A Fél élet azonban, azt hiszem, érdekes kísérlet volt; Ágoston Vilmos a Hét hasábjain az elmúlt évtizedek legjobb romániai magyar könyvei közé sorolta, Bálint Tibor Zokogó majom című könyve, amelyet egyébként én szerkesztettem, és Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című kötete mellett. Ugyancsak 1975-ben jelent meg az Add magad hozzá a világhoz című műfordítás- és parafrázis kötetem, erről talán a legfontosabbat ugyancsak Csíki László írta meg kolumnás, a Hétben közölt tanulmányában. 1979-ben jelent meg a 11 évvel azelőtt írott Kék folt című regényem első romániai kiadása, amelyet a Magvető Ra-Re sorozata is — 81 őszén — kiadott. 1980-ban jelent meg az Apám könyve című kötetem, ugyancsak a Kriterionnál. Valamennyi ’70 óta megjelent kötetemet a Kriterion gondozta, kivéve a Dacia-nál közölt parafrázisokat. 1981 végén jelent meg Svájci villa* című regényem. Emellett sokat fordítottam; C. Petrescu, I. Peltz, Teodor Mazilu, Laurentiu Fulga, D. Sáraru, Geo Dumitrescu műveit. Készül harmadik röplap-kötetem**. Megírtam parafrázis kötetem román „replikáját” is— románul. Hát nagyjából ennyi. 25—30 esztendőt tulajdonképpen „elmenedzseltem” az életemből; döntően szerkesztőként és szervezőként dolgoztam ... Elmulasztottam megemlíteni, amit talán a legfontosabbnak tartok: a kolozsvári Gaál Gábor irodalmi kört vezettem abban a szerencsés időszakban, amikor olyan fiatalok vitatkoztak ülésein, akiknek a nevét ma már nagyon sokan ismerik: Farkas Árpád, Király László, Csíki László, Czegő Zoltán, Gálfalvi György, Kenéz Ferenc, Éltető József, Bállá Zsófia, Vári Attila, Cs. Gyimesi Éva és még sokan mások. Ezért növelhettem aztán az Irodalmi Kiadónál a Forráskötetek évi számát 10—13-ra: erős irodalmi évjáratok voltak. Rendszeresen évi 12 — azaz havi egy kötetet szerettem volna kiadni, azzal, hogy amikor nincs olyan szerző, aki teljes kötetet érdemel, antológia ürügyén is megjelentessem a Forrás-köteteket. Afféle folyóirattá alakulhatott volna. De valaki élesen megkérdőjelezte az Ifjúmunkás * Ezért 1982. december 30-án a szerzőnek átnyújtották az RSZK írószövetségének széppróza-díját. ** 1982. dec.-ben megjelent a Dacia Kiadónál. Címe: Elszaporodtak a kenguruk. 35
