Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 1. szám - A Siesta szanatóriumtól a Svájci villáig: Kabdebó Lóránt beszélgetése Bodor Pállal

éves korában halt meg: elgázolta egy fiáker. Öt feleséget élt túl, 72 éves korában nemzette az utolsó törvénytelen gyerekét... Hát ez biztató; remélem, valami életerőt örököltem tőle ... Az 1905. március 15-i, szociáldemokrácia szervezte munkástüntetést vezető három negyvennyolcas veterán, vörössipkás honvéd közül az egyik az én dédapám volt... Ez a magát nagyonis magyarnak valló zsidó ág abban a tudatban nőtt fel, hogy: zsidó vallású magyarok. Amikor kitört az első világháború, apám még nem volt hadköteles; önként jelentkezett a frontra, és 42 hónapot volt az első vonalban, az olasz és az orosz fronton.

— Akkor apámmal egyidős volt, de túltett rajta, mert az enyém csak 36 hónapig volt a fronton...

— Mindannyian önkénteskedtünk ... ki ebben, ki abban . .. Apám többszörösen megsebesült és főhadnagyként szerelt le. Csukaszürke mundérját én még használtam; amikor 1948-ban elmentem önként a Bumbesti-Livezeni vasútvonalat építeni, ifjúsági táborba . .. Hadd mondjam el zárójelben: néhány esztendővel ezelőtt, december utolsó napján, a romániai magyar nemzetiségű dolgozók tanácsa, amelynek büró tagja vagyok, rámtelefonált a televízióhoz, ahol akkor főszerkesztőként dolgoztam, hogy egy óra múlva a köztársaság elnökénél kell lennem, az újévi köszöntésnél mint a tanács küldöttségének tagja (emlékszem, Méliusz József is ott vcslt) és hozzátették, hogy az érdemrendek viselése kötelező, hazatelefonáltam: a kislányom hozza el gyorsan a kitüntetéseimet. Talán 10 éves volt, boldogan rohant fel a tévéhez és csörgette a medáliákat, hát édesapám első világháborús Signum laudisait és Károly csapatkeresztjét stb. hozta el! Nyilván, ezeket nem tűzhettem fel az elnöki palotában . . .

— Édesapád milyen néven publikált, mert azt mondtad, hogy újságíró is volt.

— A saját nevén. Németül és magyarul írt. Alaposabban tudott mindent, mint én; amit megtanult, azt nagyon jól tanulta meg; nem mint én. Egyaránt jól beszélt angolul, franciául, németül és magyarul. Furcsa módon csak románul nem tanult meg soha tökéletesen. A fasizmus előretörésével balra tolódott, a háború elejétől az „illegális” Román Kommunista Párt harcosa volt. A haladó gondolkodású közgazdászból marxista, az üldözött kisebbségiből kommunista lett. És bizony elég hátborzongató feladatokat hajtott végre; a hajdani tapasztalt fronttisztnek a katonai hírszerzés volt a fő feladata. Temesvár fontos vasúti csomópontja volt a németeknek. Mostohaapja, Hajduska Alfréd mérnök, hajdan MÁV-vezérfelügyelő, 1920 után a temesvári vasúti főműhelyek vezető mérnöke lett; az ő révén apámnak jó kapcsolatai voltak a vasútnál, és ezért a párt őt bízta meg, hogy az áthaladó német katonai szállítmányokról pontos híradást biztosítson. Felszabadulás után azonban egy lépést sem tett múltjának, érdemeinek igazolására, noha ez még anyagi előnyökkel is járt volna — például nyugdíjazásakor. így aztán a 720 lejes nyugdíjával maradt.

Néhány szót anyám családjáról. A Bodor-ágnak könnyen leltem föl pontos származását; kölcsönkaptam az elbűvölő Karikás Pétertől, (Karikás Frigyes fiától) a háromszéki székely nemesi családfák könyvét. De még előbb, Kelemen Lajostól, a csodálatos kolozsvári történésztől szereztem első genealógiai ismereteimet. . .. Órákon át sétált velem és mesélt a családról. Tőle tudtam meg, hogy nagyapám nagyapja, lécfalvi Bodor Pál, együtt tanult Bolyai Farkassal Göttingenben, és életreszóló barátság szövődött közöttük; levelezésük a Bolyai-irodalom fontos anyaga. A Benkő Samu szerkesztette kis Téka-kötetben is ott szerepel Bodor Pál, aki erdélyi főpénztárnok és neves pomológus volt. Valaki említette, hogy Rapaics Raymund igen szépen írt róla; sose került a kezembe. Rab Zsuzsa az Élet és Irodalom első oldalán az ő facsemete-jegyzékének nyelvi szépségeiről írt nemrégiben. Kísérleti kertjét, gyümölcsösét az egyházra

31