Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 1. szám - A Siesta szanatóriumtól a Svájci villáig: Kabdebó Lóránt beszélgetése Bodor Pállal
hagyta, ezzel bővítették a házsongárdi temetőt. 1828 júniusában halt meg szárazbetegségben. Ott van egyébként eltemetve édesapám és édesanyám és sok más rokon: László Dezső volt református püspökhelyettes, az Erdélyi Fiatalok egyik vezéralakja, és sokan mások. Például másik ükapám, Geizer Antal, Kolozsvár főmérnöke, aki a Szent Mihály templom tornyát építette. Nevét ma is őrzi a torony falán elhelyezett márványtábla. Sok-sok nemzedék óta a Bodor-családban minden elsőszülött fiút Pálnak kereszteltek. Szegeden élő — és mosta miskolci Nehézipari Egyetemre járó—fiam is Pál. Anyám legidősebb bátyja is Pál volt. Nos, a háromszéki családfa-táblázatokban a Bodorok visszakövethetők 1300-ig. A székelyek legrégibbnek(l) tartott, Agház vagy Ákos törzséből származnak, Ákosfalván volt első ismert lakhelyük, onnan kerültek át (elszegényedvén) Gidófalvára, majd Lécfalvára, Sebsi-vagy Szilvás-Zalánra, Márkosfalvára . . . Nemességüket 1427-ben Zsigmond király, 1507-ben Péter gróf, országbíró erdélyi vajda és székely ispán erősítette meg, Izabella királynő pedig 1557-ben kelt ármálissal emelte Bodor Györgyöt a primipilusok közül a primőrök közé. Lécfalvi Bodor János 1540 táján költözik Gidófalváról Lécfalvára, és alapítja meg a lécfalvi ágat; 1560-ban már mint székes hadnagyok szerepelnek. Néhány Bodor némi szerepet játszott Erdély kultúrájában. írók, református lelkészek, tudósok kerültek ki közülük. . . Dédapám azonban egy szép napon nyomtalanul eltűnt kolozsvári lakásáról, és otthagyta a feleségét négy gyermekkel: a legnagyobbik, nagyapám, akkor volt 16 éves. A hajdani családi házban gyakran jártam, anélkül hogy tudnám: itt éltek őseim; ugyanis ebben az épületben működött a felszabadulás után, a hajdani Trefort utcában, a diák-poliklini- ka . . . Eltűnt dédapám később — harminc évvel azután, hogy kereket oldott — Kanadából jelentkezett: érzi, hogy közeledik a halál órája, erdélyi párnán szeretne meghalni. Küldtek neki egy erdélyi párnát. Egyébként Kanadában volt — van? — egy Bodor and Company nevű textiltröszt, a család azt hiszi, dédapánk alapította. Nagyapám nagyon fiatalon „bank-karriert” futott be Budapesten, majd kinevezték vezérigazgatónak a marosvásárhelyi agrár takarékpénztárhoz. Itt kezdődött el az ő mecénási tevékenysége. Társadalmi helyzetével némileg ellentétben, szoros baráti kapcsolatok fűzték neves vásárhelyi baloldali értelmiségiekhez, Simóékhoz, Halászékhoz . . . Simó Gyula neve itt is igen jól ismert. A megboldogult Fuchs Simon (történész) kommunista perek anyagában bukkant rá Bodor Pál nevére, mert támogatta a baloldalt. Kacsó Sándor is szépen ír róla önéletrajzi regényében. Amikor elkerült Vásárhelyről, Budapesten a Siesta Szanatórium igazgatója lett. Most valahol — azt hiszem, az Ósvát erdélyi lexikonában — azt olvastam, ő alapította a Siestát; erről eddig nem tudtam. Édesanyám itt, a Sies- tában szült meg engem . . . Amikor édesanyám bevallottaazapjának, hogy szerelmes, nagyapám bólintott: helyes, itt az ideje . . . Anyám szorongva hozzátette: De nem baj-e, hogy — egy zsidóba? — Nem baj, fiam, csak kellemetlen — válaszolta az öreg székely bankár. Nos, így házasodtak össze. És Temesváron telepedtek le. — Tehát így kerültek. Temesvárra. — Ők már Temesváron éltek, amikor anyám feljött Pestre szülni. A két család élet- színvonala között hatalmas diszkrepancia volt; mi Temesváron szegény kispolgárok voltunk, apám sose tudott pénzt csinálni, csak dolgozni; sajnos, ezt a rossz tulajdonságát örököltem. Nagyapám viszont itt magas életvitelt biztosított a családnak. Ezért tartottak engem nagyrészt itt, Budapesten, a Siesta Szanatóriumban, a mai Onkológiai Intézetben. Elmondtam neked, Lóránt, hogy amikor néhány éve megnéztem, a hajdani gyerekszobámban kobaltágyú állt, s a nagyapám dolgozószobájában, ahol hajdan a karácsonyfát állítottuk fel, az intenzív terápia kórterme volt: haldoklókkal . . . Budán 32
