Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 5. szám - Kardos G. György: Római pillanatok: útirajz

Nem álldogálhattam tovább a Campo dei Fiorin, ha már az elején elfecsérlem az időt, a hetedik nap végén derül majd ki, hogy elmulasztottam megtekinteni a S. Maria Sopra Minervát, vagy a S. Cecilia in Trasteverét. Vajon elegendő hat és fél nap Rómára? Éppen ezen tűnődtem útban a Piazza Navona felé, amikor a Corso Vittorio Emmanuele egyik könyvkereskedésének kirakatában vaskos könyv címlapjára esett a tekintetem: Róma — egy élet is kevés hozzá. Úgy emlékszem ez volt az a döntő pillanat, amikor emberből turista lettem, de ezt a műfajt rövid idő alatt sikerült a tökélyre emelnem. Lenyűgöző felületességgel pipáltam ki a kötelező látnivalókat, aS. Pantaleo templomot vagya Cancelleria palotáját. Egy pillanat a Palazzo Braschira, egy pillantás az útikönyvbe. A palotát VII. Pius pápa építette, VII. Pius nagyon jó pápa volt, lehetséges, hogy Goethére is hatott, az ő példáját követi a jóságos öreg Faust a tragédia második részében. S ha aznap este levelet írok haza az első délután élményeiről, ezt a levelet valószínűleg így fogalmaztam volna: „Drágám, ma megtekintettem a Piazza Navonát, Róma talán legszebb terét, melynek ovális alakját — amint ez ismeretes — még Diocletianus császár alakította ki. A három kutat a tér közepén igen impozánsnak találtam, különösen Bernini alkotását, a Fontana dei Fiumit, a folyamok kútját. Majdnem egy percig néztem. Felfedeztem a mi Dunánkat is, persze allegorikus ábrázolásban. A másik két kútra is szántam egy-egy megilletődött percet, csakúgy mint a Palazzo Madamara, ahol valamikor Medici Katalin lakott, vagy a S. Agenese in Agone templomra, melyet a nagy Borromini alkotott. Azután tovább siettem, mert a Via Giulia is benne volt még a napi tervemben. A Via Giuliát II. Gyula pápa terveztette, úgy hogy előbb leromboltatott egy szerteágazó középkori sikátor-szövevényt és meghagyta a gazdag polgároknak, hogy az út mentén építkezzenek. Ezeket a gyönyörű palotákat is sorra megnéztem, például a Magyar Akadémia épületét, a Palazzo Falconierit, azután a Palazzo Sachettit, a Palazzo Spadat és a Palazzo Farnese kertjének falát, mert csak ez nyílott a Via Giuliára és arra már nem maradt időm, hogy beforduljak a Via Farnesebe, mert még a tervemben szerepelt a Teatro di Marcello, amelynek alapjait Julius Caesar rakta le. Marcellus színházában mind a három klasszikus oszloprendet meg lehet figyelni, a jont, a dort és a korinthoszit. . ."

Végre kipipáltam a Teatro di Marcellót is és elindultam hazafelé.

Este volt, mire visszaértem a Piazza Navonára, a teret kivilágították és köröskörül zöld-fehér-piros zászlók lengedeztek. A Fontane dei Fiumi elé emelvényt állítottak, az asztalt is zászlóval takarták le, az emelvényen ülő férfiak mellén kokárdák virítottak, s egy köpcös férfi szónokolt, fején a bersagliere-k kalapjával. Az emelvény oldalán ácsorgó zenészek is bersagliere kalapot viseltek. Az ünnepi ruhás közönség felugrált a hevenyészve elhelyezett padokról a tér közepén, lelkesen tapsoltak és bravóztak. Amikor a szónok elhallgatott, a zenekar játszani kezdett, az Inno di Garibaldit játszották és iskolás gyerekek defiliroztak, egy szakállas tanárral az élükön, futólépésben az emelvény előtt. A gyerekek fején is kakastollas bersagliere kalap volt, a cipők harciasán csattogtak a kövezeten. Azt hittem először, hogy egy hazafias ünnepségen veszek részt, de azután kiderült, hogy csupán önkéntes véradókat tüntetnek ki. A köpcös férfi, a bersagliere-k kalapjával, sorra szólította az emelvény elé a kitüntetett véradókat: Biondi, Claudio-... Reno, Guiseppe . .. Stardi, Antonio . .. Minden kitüntetett kapott egy oklevelet és egy kokárdát. Nagyon meg voltak illetődve. A látvány ifjúságom kedves olvasmányára emlékeztetett, De Amicis a Szív című könyvére, a világ legszebb rossz regényére, amelyben hős lombard fiúk halnak meg, hogy a Risorgimento diadalt diadalra arasson.

Mire véget ért az ünnepség, a torkom egészen kiszáradt, de nem a meghatottságtól, hanem a sűrű magánytól, amely körülvett, attól, hogy nincs senki, akihez egy szót is szólhatnék. Vettem a Via S. Pantaleo sarkán egy üveg vörösbort és elindultam hazafelé. A Campo dei Fiorin a kommunista párt tartott gyűlést, már elhangzottak a beszélő