Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 4. szám - MŰHELY: 200 ÉVE SZÜLETETT KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR - Kovács Sándor Iván: "Én lehetek tehát magyarnak példája": Zrínyi Miklós epigrammáinak két ciklusáról
KOVÁCS SÁNDOR IVÁN „ÉN LEHETEK TEHÁT MAGYARNAK PÉLDÁJA" Zrínyi Miklós epigrammáinak két ciklusáról A Szigeti veszedelem kidolgozása idején keletkezett alkalmi epigrammák (1Ina est et verax . . ., Ennek az tréfa . . .) csak ujjgyakorlatok. Zrínyi műfajteremtő kísérletei a Syreno-kódexben már meglévő epigrammák, illetve epigrammaciklusok: a királyokat („király-epigrammák”) és a Szigeti veszedelem hőseit („hős-epigrammák”) megidéző versek. A hőskölteményt és epigrammákat együtt közlő verseskönyv példájaként Zrínyi a könyvtárában meglevő Vergilius-kötetet, az Epigramma-függelékkel kiadott Melanch- ton-féle kiadást tartotta szem előtt. A Zrínyi-epigrammákhoz mintákat, előképeket a klasszikus és a magyar költői hagyomány kínált. Az előképekről azonban csak kellő óvatossággal, inkább fejlődéstörténeti, mint filológiai értelemben beszélhetünk. A világirodalom epigramma-költészetét és a műfaj fejlődésének is új ösztönzést adó embléma-irodalmat a Zrínyi-könyvtárban számos mű képviseli. Mégis meddő kísérlet volna ezekre visszavezetni Zrínyi epigrammáit. A műfaj klasszikusait, az epigrammaírás technikáját a régiségben iskolai tananyagként ismerték, s Janus Pannoniustól Zsámbokiig és Istvánffyig magyarországi szerzők is bőségesen írtak latin epigrammákat. Az epigramma válfajának tekinthető epitáfium különösen népszerű volt. A monumentális vagy heroikus epigrammák XV. századi mestere Janus Pannonius, akinek Hunyadi-epitáfiumát a hősök égi megdicsőülése példájaként Klaniczay Tibor Zrínyi-monográfiája idézi. Janus műveként hagyományozódott a Romulidae Cannas . . . kezdetű Ulászló-epitáfium is s épp a XVII. század közepén talált magyar fordítóra. Már Négyesy László felvetette: Zrínyi valószínűleg „Sambucus latin verses jellemzései után fogott hozzá a magyar királyok efféle jellemzéséhez, de csak hármat írt meg”. Négyesy Zsámbokinak 1567-ben Bécsben megjelent Reges Ungariae . .. című munkájára céloz, amely Attilától Miksáig ad verses felsorolást a magyar királyokról. Zsámboki király-epigrammái Zrínyit leginkább a tekintetben ösztönözhették, hogy a hun-magyar azonosság hitében ő is Attilával kezdje a sort. Buda azonban Zsámbokinál már nem szerepel, és a Reges Ungariae sincs meg könyvei között. Ez persze még semmit nem bizonyít; Klaniczay joggal tételezi fel Zrínyi Zsámboki iránti érdeklődését, hiszen a legismertebb XVI. századi magyar tudós kiadta a szigetvári ostrom feldolgozását is. Amit Zsámboki és a XVI—XVII. századi király-geneológiák más szerzői rögzítettek, az Zrínyi korára közismert volt és szintetizálásra is került, gondoljunk az 1664-ben megjelent Nádasdy-Mausoleum szöveges-metszetes király-galériájára. Zrínyi király-epigrammái ilyen értelemben kapcsolódnak a magyar hagyományokhoz. Magyar nyelvű epigrammákat is írtak (fordítottak) már Zrínyi előtt; prózai művek átdolgozói különösen gyakran adják vissza rövid magyar versekben a szövegeket kísérő versbetéteket. De epigrammáit még Balassi sem szánhatta a műfaj magyar meghonosításának. Egyik igazi epigrammája — Credulus fába vésett búcsústrófája a Szép magyar koméd/'ó-ban — sírfelirat ugyan, de játékos indítékú (a szerelmi bánatában sóhajtozó A tanulmányhoz tartozó lábjegyzetekkel nem terhelem a Forrás olvasóit. (A szerző) 73
