Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 4. szám - MŰHELY: 200 ÉVE SZÜLETETT KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR - Kovács Sándor Iván: "Én lehetek tehát magyarnak példája": Zrínyi Miklós epigrammáinak két ciklusáról
Credulus természetesen nem fog meghalni); epigrammatikus versfüzérének darabjai pedig jórészt korábbi verseiből önállósodtak, bár összeállításukkal nem udvarló, hanem irodalmi célkitűzést teljesített, nem írtafölibük, mint Zrínyi, hogy Epigrammák. Balassi szándéka inkább a tudós humanista szövegvers reprezentálása, a róla elnevezett strófa egyetlen verssé redukálása volt. Amikor Négyessy úgy fogalmaz, hogy Zrínyi epigrammái „magyar nyelven a maguk nemében szintén az első jeles költemények közé tartoztak”, Zrínyi mú'fajteremtő tudatosságára érez rá. Ez a tudatosság nem is csak az Epigrammata megjelölésben érvényesül, sokkal inkább abban, hogy Zrínyi epigrammasorozatokat, ciklusokat ír. Cikluson kívüli önálló epigrammának csak az alkalmi Una est et verax .... az Ennek az tréfa ..., illetve az Assai ben bállá ,.. tekinthető. I. A KIRÁLY-E PS GRAM MÁK: AZ „ATILLA”—„BUDA”-KOM POZÍCIÓ Az Epigrammata megjelölés mind a Syreno-kódexben, mind a bécsi kiadásban az Atilla cím alatt áll. Ez azt sugallhatná — s így véltem korábban én is —, hogy az Atilla cikluscím, az Atilla — Epigrammata sorrend tehát azt jelenti: Atilla-epigrammák következnek. Ez az elképzelés támogatná azt a felfogást is, hogy az Atilla két epigramma. Négyesy idézett véleménye szerint Zrínyi három király-epigrammát írt, s ez a szám úgy adódik, hogy a két megszámozott strófából álló Atillá-t két epigrammának tekintjük; ez a Budá-val együtt így valóban három. Kazinczy 1817-es Zrínyi-kiadásában elhagyta a versszakszámokat, az Atillá-t tehát egy epigrammának tartotta. Horváth János versantológiájában az Atilla ugyancsak egy epigramma, s Klaniczay is azzal a finom korrekcióval hivatkozik Négyesy véleményére: a király-epigrammákból „csak az Attila és a Buda készült el”. Az Atilla cikluscímként való felfogását már Négyesy határozott korrekciója cáfolni látszik: az Atilla — Epigrammata sorrendet egyszerűen fordítja, s ezt azért is teheti, mert Zrínyi Péter horvát fordításában ugyanez a sorrend. Az Epigrammata cím után itt ráadásul nem is az Atilla, hanem a Najgusce zestoke . .. következik, s Zrínyi Péter ugyancsak beszámozás nélkül hagyja az Atilla strófáit, eszerint ő is egy epigrammának tekintette. A két Atilla-epigramma felfogást újabban Szörényi László képviseli: „Zrínyi Miklós két epigrammája idézi fel Attilát. A hun király mindkettőben egyes szám első személyben szólal meg. Előbb múlt időben és jövő értékű ható idővel kijelöli jelentőségét”: 1. Isten haragjának én szelleti voltam, Mikor ez világot fegyverrel nyargaltam, Vércataractákat karddal árosztottam, És mint egy villámás földet megfutottam. 2. Én vagyok magyarnak legelső királyja, Utolsó világrészről én kihozója! Én lehetek tehát magyarnak példája, Hírét s birodalmát hogy nyújtsa szablyája. Szörényi mélyre világító, komplex elemzést ad a király-epigrammákról. A szelleti szokatlan metaforája „az európai történeti gondolkozás sztereotip Attila-képét, az »Isten ostorát« formálja át. »Ostor«, »pöröly« helyett isteni »szellet« (Spiritus, fiamén Dei) lesz a lírai hősből, aki ezáltal lehetőséget kap arra, hogy a futás, nyargalás, vér- árasztás képeit zökkenésmentesen vonatkoztathassa magára. És, hogy letaszítson magáról minden zavaró gondolattársítást: ugyanis Isten —feladata végeztével — eltö74
