Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 4. szám - MŰHELY: 200 ÉVE SZÜLETETT KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR - Terjék József: Bölcsőjét kereste a magyarnak

745-ben a keleti türk birodalom megdöntésével az Orhon környékén hoznak létre jelentős nomád államalakulatot, mely 840-ig tartja magát. Ekkor egy másik nomád nép, a kirgizek megdöntik uralmukat, s az ujgurok Kelet-Turkesztánba menekülnek, s ott virágzó kultúrát teremtenek. A híres selyemút mentén gazdag kereskedővárosok sora (Jarkend, Kasgar, Turfan, Tunhuang, Kucsa stb.) hirdeti gazdagságukat, a nevükkel jelzett ujgur írás később a dzsingiszida világbirodalom kancelláriai írása lesz. Középkori írók, Rubruquis, Abul-Fardzs, Piano Carpini, Abul-Gázi adnak hírt buddhista, manicheus, nesztoriánus vallásukról, mely közöttük különös egymás mellett élésben őrződött, ötvöződött. Ezekről az ujgurokról Desguignes ír bővebben 1756-ban megjelent munkájában, ahol azt állítja, hogy a magyarság az ujgurok egy részének és valamelyik nyugati török népnek az összeolvadásából jött létre. De nemcsak ő, hanem nyomában Fischer, Schlözer, Pray is kisebb módosításokkal átveszi ezt az elméletet. Ezeket Csorna már Nagyenyeden megismerte. Most azonban Göttingában olvashatja a legújabb értekezést, J. Klaporoth neves orientalista fejtegetéseit is, melyekben ő mindezt elveti, tagadja az ujgur—ugor azonosságot, s állítását nagyon is meggyőző érvekkel támasztja alá. Igen, érvekkel, források elemzésével, nem pedig vélekedéssel, találgatással, bizonytalan hitelű hírforrások önkényes értelmezgetésével. Csornának az ilyen jellegű munkák mindenképpen követendő példát jelenthettek, hiszen a magyar őshazakutatásról bizony sok igen kétes értékű és módszerű könyv jelent meg. Állítások és bizonyításuk, források elemzése és ütköztetése az általa magas fokon megtanult klasszika-filológia szabályai szerint. Ez az új tudomány, az orientalisztika törvénye is. Ezt tanulja a göttingeni egyetem professzoraitól, elsősorban a vele személyes kapcsolatban álló Eichhorntól, aki egyben a nagyenyedi diákok angol ösztöndíjának kurátora. Eichhorn neves orientalista, történész és bibliamagyarázó, aki 18 kötetes munkát írt a bibliai és keleti irodalomról, 3 kötetet az Ószövetségről, 5 kötetet pedig az újszövetségről. Egykori diáktársai visszaemlékezései alapján tudjuk, hogy Eichhron döntő befolyást gyakorolt Csornára, mindenekelőtt azzal, hogy figyelmét az arab források felé irányította. Kívüle még A. Heeren történész és orientalista, W. Mitscherlich, a klasszika-filológia professzora, G. F. Benecke, a könyvtár vezető tanára, J. F. Blumenbach, az antropológia professzora volt feltehetően hatással rá.

Göttingába már hét nyelv ismeretével érkezik. Közülük a németet itt csaknem anyanyelvi szintre emelheti, hiszen az előadások német nyelven folynak. Francia tudását is továbbfejleszti, társalkodási órákra jár. Jönnek azonban az „új” nyelvek, az angol, melyet Fiorillo angol nyelvtanártól tanul, az arab és török, melyekkel Eichhorn ösztönzésére foglalkozik. E három nyelv mellett könyvtári feljegyzések azt engedik sejtetni, hogy — a latin és a francia alapján — olaszul és spanyolul is tud, legalábbis olvas.

A sok-sok új tudományos eredmény mellett egyvalami marad változatlanul: a szűköl- ködés. Az angol ösztöndíj összege meglehetősen csekély. Az első évben ezt pótolni tudja azzal, hogy ingyenes étkezést (libera mensa) szerez. A második évben (1817) már öccséhez fordul támogatásért, aki kénytelen a család egyik földecskéjét elzálogosítani, hogy bátyját megsegíthesse. Szegény embert még az ág is húzza — mondja a szólás; a jószívű Csorna egyik diáktársának kölcsönt ad, hogy az hazautazhasson, de nem kapja vissza, így ő maga kerül ismét bajba. Ez az eset azért érdemel említést, mert ettől fogva az amúgy is óvatos embernek a bizalmatlansági hajlama megnő —joggal.

Göttingába nem nagy reményekkel indult, Újfalvi barátjának Bécsben legalábbis így nyilatkozott. Távozása sem tűnik túl boldognak, hiszen Eichhorn kölcsönével képes csak gyalogszerrel elindulni. Mégis hálás elégedettséggel szól a göttingai évekről jóval később (1821. dec. 21-i levél): itt gyújtotta meg azt a fáklyát, melynek fényénél már határozottabban látja elérni a magyar őshazát .Újfalvi barátjának is arról számol be, hogy reményei felett teljesülnek várakozásai, főleg az arab és török nyelvek elsajátí67