Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 4. szám - MŰHELY: 200 ÉVE SZÜLETETT KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR - Terjék József: Bölcsőjét kereste a magyarnak

az alsó tagozatot. Önfenntartó, önellátó. A szünidőket is a kollégiumban tölti, vagy a közeli Szászvároson, ahol házitanító.

Huszonkét éves, amikor a gimnáziális osztályokat befejezi. Szigorú vizsga alapján a felső tagozatba, az Academicum Collegiumba léphet. Ez gyökeres fordulatot jelent a tanulók életében, így Csornáéban is: ekkor lesznek igazi kollégiumi polgárokká, deákká, vagy más néven akademitává, togátussá. Az előbbi név a főiskola akadémiai rangjára utal, az utóbbi pedig az öltözékükre. A deákok az eddigi posztóruha helyett tógát öltenek, az alsó tagozatosok kötelesek őket megsüvegelni és úrnak szólítani. Tanulmányi eredményeiktől függően különböző ösztöndíjakban (alapítványok kamatai) részesülnek, ez biztosítja megélhetésüket. A legtekintélyesebb ösztöndíj a fejedelmi alapítvány ösztöndíja, aki ezt elnyeri, az principista. Csorna principista, sőt csakhamar az alsósak tanára, osztálytanító is, amelyért külön javadalmazásban részesül. Anyagi helyzete megszilárdul, megbecsülése nő; szolgadiákból köztiszteletben álló togátus lett. Ezt saját szorgalmával, tudásával érte el. A deákokat természetesen már a profesz- szorok tanítják, a felső tagozat hét évig tart, ebből 3 évig bölcseletet, 4 évig teológiát tanulnak.

Maga a kollégiumi élet a diákköztársaság törvényei szerint zajlik. Választott képviselőik intézik ügyeiket, még az iskolatanács, iskolaszék (sedria) ülésein is részt vesznek. A bennlakásos életet szigorú szabályzatok irányítják. A meglehetősen zsúfolt lakószobákban az alsó- és felsőtagozatosak nem különülnek el. Csorna idejében 37 lakószobában 8—900 tanuló került elhelyezésre, volt tehát kihez alkalmazkodnia. A kollégiumon kívüli élet nem sok látványosságot jelent, hiszen a mintegy 3500 lakosú kis mezőváros nyugalmas életet él. Csorna a nagy távolság miatt szülőfalujába csak kétszer látogat, 1802-ben, amikor apját veszti el, s 1809-ben, édesanyja halálakor. Idejövetele óta csak magára számíthat, gyerekfejjel anyagilag is, szellemileg is önálló. Tudásszomja, ami idevezette, megnő, hiszen tapasztalhatta az érte járó elismerést, s az sem közömbös az egykori kis szolgadiáknak, hogy a megszerzett tudás jövedelemhez is juttatja. 1814- ben végzi el a felső tagozatot, azonban tanulmányai befejezésével is a kollégiumban marad még egy évig, mint a diáktársadalom választott vezetője (senior).

Tizenöt évesen került a nagyenyedi kollégiumba, s ugyanannyit töltött el tanulmányai befejezéséig. Az ifjúból meglett férfi lett, 31 éves. Vajon hogyan nézett ki, milyen tulajdonságokkal rendelkezett? Szerencsénkre tanulótársai visszaemlékezéseiből meglehetősen kirajzolható a képe. Középtermetű, zömök testalkatú, szívós, edzett szervezetű, sohasem beteg, rendkívül kitartó, munkabíró. Hosszúkás arcú, barna arcbőrű, magas nyílt homlokú, sima orrú, fekete szemű, fekete hajú. Öltözete szegényes, de mindig ápolt, tiszta, ,,télbe, nyárba egyformán posztó ruhát viselt, a legnagyobb hőségben sohasem izzadott, csikorgó hidegben sohasem fázott” (Újfalvi).]

Rendkívül takarékos, minden szélsőségességtől tartózkodik, kerüli a vigadozást, italozást, táncot, szerencsejátékot, nyalánkságot. Igen szűkszavú, eszére nézve nem gyors felfogású, kivételes adottságot emlékező tehetsége mutat, mely hihetetlen szorgalommal párosul. Ami jellemét illeti, a visszaemlékezők a következőképpen látták:

,,Egykedvű, se vígabb, se komorabb. Nagy kedv, bú, harag, bosszú, félelem vagy csak megrebbenés is, szolgaiság vagy elhittség (= önteltség), szóval az indulatoknak bármi neme arcán vagy taglejtéseiben sohasem volt látható.” „Nézése mélyedt, jelentékeny, hallgatag”. „A barátság boldogító érzése szintoly ismeretlen volt előtte, mint gyűlölet vagy Irigység". „Ő független volt a szó szoros értelmében, mert akaratán s indulatán uralkodni tudott” (Újfalvi Sándor). ,,Körösit azon ritka szerencséjű emberek közé számlálom, akiről soha senkit panaszkodni nem hallottam, valamint azt sem, hogy ő valaha valakiről panaszkodott volna." ,,Ha ellenkező értelemben is volt valakivel, erősen semmit sem vitatott.

63