Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 4. szám - MŰHELY: 200 ÉVE SZÜLETETT KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR - Terjék József: Bölcsőjét kereste a magyarnak
Nem hiszem, hogy valaha egész életében rendkívül megharagudni tudott volna. Egyszóval: ő inkább önszívében mint a külső tárgyakban élt." (Hegedűs Sámuel). „Jellemezék őt erkölcsileg különösen leplezetlen őszinteség, nyíltszívüség, igazmondás, úgy, hogy bátor vagyok állítani, miképpen minden szava, beszéde szentírásszerü hitelességű volt." „Szép jellemvonása volt a háládatosság” (Ungi Márton). Mit tanult Csorna Nagyenyeden? Elsajátította a latin nyelvet, és eredetiben olvasta a klasszikus irodalmat, melyet élete végéig kedvteléssel forgatott. A bibliamagyarázat kapcsán elsajátította az ógörög és héber nyelveket. Utóbbinak nem latin betűs írása, a görög-latin nyelvektől merőben más jellege nagy előnyt jelent számára később, amikor a szintén sémi nyelvet, az arabot tanulja Göttingában. Megtanult még franciául, továbbá részint a kollégiumban, részint a környékbeliektől még két nyelvet sajátított el. Egyik a német. Erdélybe a szászokat a 12. században Géza király telepítette, akik csakhamar jelentős városokat hoztak létre, melyeket királyi kiváltságok erősítettek: Brassó (Kronstadt), Nagyszeben (Hermannstadt), Medgyes (Mediasch), Berethalom (Birthälm), Szászsebes (Mühlbach), Segesvár (Schässburg). Megnövekedett súlyukat 1437 óta a törvény is rögzíti, mert három nemzetet ismer el Erdélyben: a magyart, a székely-magyart és a szász-németet. A másik nyelv, melyet a környéken tanul meg, a román. Csorna idejében Nagyenyed környékén már kisebb pásztorfalvaik is léteztek. Tőlük tanulta meg a nyelvet a minden iránt érdeklődő Csorna. Végül elképzelhető az is, hogy alapfokon a török nyelvvel is megismerkedik, de ha ezt nem is számítjuk, akkor is öt élő — ekkor még a latint is idevehetjük — és két holt nyelv ismeretével fejezi be a nagyenyedi diákéveit. A nyelvtanulás mellett azt a képzést kapja, amit általában akkortájt Európa hasonló egyházi főiskolái nyújtottak. Nagyenyed ugyanis művelt, külföldi egyetemeket végzett professzorai, és gazdag könyvtára folytán lépést tartott a kor szellemi áramlataival. Aligha szükséges hangsúlyozni, hogy az uralkodó eszmék Franciaországból érkeztek, a francia felvilágosodás világi gondolkodása mindenhol, így Nagyenyeden is éreztette hatását. Nem véletlen tehát, hogy Csorna éppen a francia nyelvet tanulta meg, s francia gondolkodók műveit olvasta eredetiben. A polgárosodás együtt járt Európában a nemzeti érzés megerősödésével, ami leginkább abban mutatkozott meg, hogy az egy nyelven beszélők közösségi érzete mindinkább háttérbe kezdte szorítani a feudális világ meghatározó érzetét, az egy vallást követők egységtudatát. A nemzeti nyelv ápolására nyelvművelő társaságok, színi társulatok alakulnak, anyanyelvű folyóiratok indulnak, megkezdődik az eddig oktatási és hivatali nyelvként általánosan elfogadott latin nyelv fokozatos háttérbe szorítása. A sajtó, a különböző egyesülések, a tudományos társaságoktól a kávéházi klubokig pedig mindenképpen a közélet, a nyilvános élet hihetetlen méretű növekedésével járnak együtt, ami a későbbiekben a nemzeti államok kialakulásához vezet. Ez a folyamat Csorna nagyenyedi diáksága idején már javában érezhető, hiszen magában a kollégiumban is létrejön egy nyelvmívelő és egy színi társaság 1791- ben, a könyvtáron belül pedig egy különgyűjtemény, „a magyar théka” létesül. Mi sem természetesebb, megnő a nemzeti múlt, s ezen belül is leginkább a származás iránti érdeklődés. Az azonos eredet addig ismeretlen közösségérzetet teremt, elsősorban a rokon nyelveket beszélők (nyelvcsalád) közösségét. Ekkortájt ismerik fel rokonságukat a germán, a szláv népek. Közöttük a mintegy társtalanná vált magyarság elkülönültsége fokozódik, s kiváltja szükségképpen a testvérnépek felkeresésének mondhatni kényszerű és sürgős igényét. Az nyilvánvaló, hogy a magyarság rokonait valahol Keleten kell keresni, de hogy pontosan merre, arról már megoszlanak a vélemények. A korabeli közvélemény — egybevágóan a középkori krónikák adataival — úgy tartja, hogy a magyar az avarokkal és a hunokkal alkot egy nemzetet, ezt képviselik a szellemi élet kiválóságai is. Elsősorban Desguignes híres munkájára (Histoire générale des Huns, des 64
