Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Monory Bulcs: Euthanasia - a művészetek és a tudományfejlődés tükrében
36. Lásd részletesebben Jobbágyi G.: Id. mű 951 és köv. oldal. 37. Vesd össze: Jobbágyi G.: Id. mű 956—-958. oldalain írottakkal. 38. Lásd a kifejtettek alátámasztására: Horváth T.: Id. mű 645—646. oldal, továbbá Petri G.: „Az orvos dilemmája” napjainkban, Orvosképzés 1970. 45. évf. 243 és köv. oldal., illetve Horváth T.—Viski László: A biológia és az orvostudományok fejlődésének hatása a büntetőjogra, Állam és Jogtudomány 1969.12. évf. 4. sz. 624—626. oldal, és végül Monory B.: Id. mű 697—698. oldal. 39. Boldizsár F.: Id. mű 89. oldal. 40. Boldizsár F.: Euthanasia: Igen! Nem! Valóság 1970.10. sz. 90. oldal. Ezen idézet kapcsán megjegyezni kívánjuk, hogy Boldizsár álláspontját a marxizmus klasszikusaira hivatkozva igyekszik megalapozni, nézetünk szerint azonban az ilyen felfogás, az ilyen álláspont-kialakítás a marxizmus vulgáris értelmezése lenne, az ilyen álláspont megalapozására a marxizmus tiszta tételeit felhasználni nem lehet! Ha elfogadnánk Boldizsár kifejtett nézetét, akkor ezzel kimondanánk a társadalomban élő, de fizikai, pszichikai állapotuknál fogva a társadalom érdekeit előmozdítani nem tudó embertársainkra a halálos ítéletet, ez pedig vitathatatlanul ellentétben áll a szocialista társadalom alapnormáival, s továbbmenve magával a szocialista társadalom lényegével is. Boldizsár indoklása már csak azért sem fogadható el, mert legjobb esetben is arra a félreértésre ad alkalmat, mintha a marxizmus igenelhetné célszerűségi okokból a társadalom megszabadítását a reá nézve csak terhet jelentő személyektől. Boldizsár szerint feltétlenül szükséges felülvizsgálni a társadalom és a medicina álláspontját az olyan személyekkel szemben, akik képtelenek arra, hogy a személyiség idézett funkcióját betöltsék, tehát ő nem ért egyet a jelenlegi, kodifikált állásponttal. Márpedig az erkölcs és a jog régen elutasította az idézetben foglalt szemléletű választ, ugyanis a szocialista társadalom elvei alapján az emberi élet értékének nem lehetnek „mennyiségi” vagy „minőségi” értékmérői, másként megfogalmazva: az emberi élet értékéről nem a konkrét hasznosság alapján kell ítéletet alkotni! 41. Erről bővebben lásd: Büntető Törvénykönyv (összeállította: Kádár K.—Moldoványi Gy.) Közgazda- sági és Jogi Könyvkiadó Bp. 1979. 230 és köv. oldal. 42. Ezt részletesebben lásd Petri Gábor: Id. mű 245—248. oldal, illetve Monory B.: Id. mű 698—702. oldal. 43. Mindezekre részletesebben lásd: Walsa R.: Resuscitatio, cerebralis halál és szervtranszplantatiok. Orvosi Hetilap 1970. 111. évf. 3007. oldal, illetve Szuthovszky Gy.—Potondi A.: Mentőorvos-továbbképzés. 9. Budapest 1968. 355. és köv. oldal. MÁRTON ÁRPÁD: PARASZTBÁNAT
