Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 4. szám - MŰHELY: 200 ÉVE SZÜLETETT KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR - Terjék József: Bölcsőjét kereste a magyarnak
MŰHELY 200 éve született Körösi Csorna Sándor TÉRJÉK JÓZSEF BÖLCSŐJÉT KERESTE A MAGYARNAK Egy nyári napon, 1823. június 26-án különös vándor érkezik a kereskedő- és zarán- dokutaktól távol eső, a Himalája 3500 méter magasságában fekvő tibeti lamaista kolostorba, Zanglába. Nyugat-Tibet, vagy más nevén Ládák fővárosából, Lehből érkezett és a királyi udvar fő emberétől, a kálón tói hozott ajánló sorokat. A levélben az áll, hogy egy évig a tibeti nyelvet fogja tanulmányozni a kolostorban. Szkander bégnek hívják, de örményes neve, ruhája és külleme ellenére látszik, hogy mégsem az. Az örmények kereskedni jönnek errefelé, a vendég egészen mást akar. Arcán is látszik valami különös, de hogy mi, azt csak vendéglátója tudja. Európai. Az első, aki valaha is erre a tájra eljutott. A kolostor többi lakója azt sem tudja, mi az, hogy Európa, így az se tűnhet fel nekik, hogy a vendég onnan származik. Aki fogadja, Szangye Puncog láma azonban tudja. Ő járatos a királyi udvarnál, s már találkozott európaiakkal. Azzal is, aki a most érkezettet pártfogolja; a „nagy úrral”, William Moorcrofttal. Azt is tudja, hogy az európaiak India nagy részének urai, nemrég érkeztek, nincsenek sokan, mégis hatalmuk van az őslakosok felett; akikre a tibetiek egész történelmi múltjuk során elismeréssel néztek fel. Birodalmuk már szomszédos Ladakkal, az elválasztó határvonal a zanglai kolostortól délre, mintegy 3—400 kilométerre, az Elefánt-folyó, a Langcsen-csu partjánál húzódik, melyet ők Szatledzsnek neveznek. Nem tudni, hogy tulajdonképpen mit is akarnak, s hogy a tibetiek lakta Ladakot illetőleg mik a céljaik. A láma tehát már várta a vendéget. Az udvarnál megmondták neki, hogy a kapcsolatok ápolása érdekében teljesíteni kell a különös kívánságot, s azt is, hogy fáradozásaiért az európai fizetni fog. A vendég, aki kilenc napi gyaloglás után érkezett a fővárosból, Lehből, nem más, mint a magyar Körösi Csorna Sándor. Több ezer kilométerre levő hazájából korántsem azért indult el, hogy a zanglai kolostorba eljusson, hiszen azt sem tudta, hogy a tibetiek egyáltalán léteznek a világon. Más okból vett ő vándorbotot a kezébe, s csak a sors szeszélye folytán került Tibetbe, ahol ugyancsak véletlenül találkozott azzal a bizonyos Moorcrofttal, aki rábeszélte, hogy a művelt világ számára ismeretlen tibeti nyelvet tanulja meg, állítson össze egy szótárt és egy nyelvtant. Hiszen ez neki nem fog különösebb fáradságot okozni, tizennégy nyelvet már úgyis tud, ezt az egyet még könnyűszerrel elsajátíthatja. Csorna enged az unszolásnak, úgy gondolja, hogy egy évet rászán az érdekesnek ígérkező feladatra. Moorcrofttól hallott mostani vendéglátójáról, Szangye Puncogról is, akit ő választott ki számára tanítómesterül. 61
