Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 4. szám - Berkovits György: Burkai Mátyás nevezetes napja: elbeszélés

belső fájdalom, amely főleg a szeretkezéskor, hát nyilván akkor, erősebben föltárnád, s hosszasan beszélgettek még erről. Közben a pezsgő teljesen elfogyott. Az utolsó pohár után Nagyeszter fölpanaszolta, hogy Matyi nem néz magába, nem elemzi magát, ez nála védekező reflex, bizony, csak azt hajlandó észrevenni, ami jó neki, kedvező, ami nem ilyen, azt figyelmen kívül hagyja, mint zavaró momentumot, az számára nem létezik, s ebben az apjára hasonlít. Amiatt aztán sokat veszekedtek, de most már úgy tűnik, hogy kölcsönösen megértik egymást, lám, lám. Azzal aludtak el, hogy szerelmesek egymásba, bizony. De még mielőtt ágyba bújtak volna, feltették Liszt összes orgonaműveinek legújabban megjelent lemezét, Matyi vette Nagyeszternek karácsonyra, hallgatták, és közben azt elemezték, hogy mennyire különbözik Bachtól, mert hát ugye Bach is komponált orgonaműveket, de Liszt mintha zongorára írta volna ezeket az orgonadarabokat, talán úgy képzelte, hogy az orgona is hasonlóan intim és kamarajellegű, mint a zongora, de bizony ebben nagyot tévedett... Ja, és akkor csengettek, persze, hogy csengettek, és megjelent Béla, Matyi barátja ...

Burkai most már azt is érezte, hogy a vérnyomása felszökött, hogy a fejében dobol az összes vére . . . Tehát akkor szilveszter éjszakáján megjelent Béla . . .

Most meg kell szakítanom Matyi nevezetes napjának elbeszélését, pedig nagyon nem szívesen teszem, mégis így kell eljárnom, mert az az előbbi egyes szám harmadik személyben megfogalmazott szöveg arról a szilveszter éjszakáról, szerintem nem eléggé hiteles. Nincs mit csinálnom, idéznem kell Matyi szavait pontosan, még akkor is ha rühellem ezt az eljárást. De van még egy bökkenő, nevezetesen az, hogy szerintem az alábbiakban következő egyes szám első személyben megfogalmazott szöveg is torzít. Nem sokan lennének, akik ezt őszintén bevallanák. De azért bízzunk abban — logika és filozófia is van a világon —, hogy a szintézis létrejöhetett, ennek a kétféle szövegnek, antitézisnek az eredőjéből, eo ipso. Hogyan is mesélte el tehát Burkai Matyi?

„Pontosan éjfélkor durrant a pezsgőspalack, Szovjetszkoje Sampanyszkoje, száraz, persze, összekoccintottuk a poharakat, meg a fogainkat, s kiderült megint, hogy halálosan egymásba vagyunk esve, mondtam is Eszternek, hogy nagyon bírom, még a szívem is belényilallik, annyira, mire ő elaiélva megvallotta, hogy az élete tőlem függött, persze nem is akarta másképp, el is várta tőlem, hogy én megvédjem mindentől, rámbízta magát ugyanis, nahát én minden energiámat bevetve, szépen eleget is tettem várakozásainak, ezt nem én mondtam, dehogy, ezt ő jelentette ki, sőt azt is elre- begte, hogy én mint egy grál lovag, nem kovácsoltam előnyt abból, hogy rám volt szorulva, szóval szeretkeztünk is volna azonnal, ha azok a rohadt orvosok jobban vigyáznak a szüléskor, de Eszternek még fájt ott belül, nahát betermeltük szépecsként azt az üveg Szovjetszkojét, s akkor ugye, ahogy az lenni szokott alkoholos állapotban, jött a kritika, hogy ugye én nem nézek önmagamba, nem elemzem magam, reflexszerűen mindig csak védekezem, nem akarom észrevenni önmagámban a rosszat, csak azt, ami jó nekem, hogy nem esett messze az alma a fájától, vagyis én a fateromtól, s hogy emiatt mi állítólag Nagyeszterrel sokat veszekedtünk, no persze ez már a múlté, úgy is aludtunkel, hogy nem tudunk egymás nélkül még lélegzetet se venni, de még mielőtt az ágyban próbálkoztunk volna, hogy fáj-e még Eszternek, meghallgattuk az összes orgonaműveket Liszttől, de az összesét ám, nahát, mondtuk Eszterrel szinte együtt, hogy nem is hasonlít Bachhoz, mit képzelt ez a különben tehetséges Liszt, hogy az intim, kamarajellegű zongorán játsszák majd az orgonaműveit, hát... és akkor én már tudtam, hogy Béla meg fog érkezni, igyekeztem ébren maradni...”

Béla elővarázsol egy üveg bort, ez már a hetedik, dehát szilveszter lenne, ugye, mondja, nagyot húz belőle, alig marad benne valami, átadja Burkainak azt a picit, úgy tudom, te úgyse iszol éjjel, és Béla hangtalanul nevet, aztán elővarázsol egy másik üve17