Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - MŰVÉSZET - Goór Imre: Simsay Ildikó művészetéről
MŰVÉSZET SIMSAY ILDIKÓ MŰVÉSZETÉRŐL Simsaylldikó kifejezésmódja egyszerű és érthető,annak ellenére, hogy egyes magyarázói művészetét elvontnak, túlzottan egyéninek, jelképesnek, szürreálisnak találják. E jelzők az én fülemben a meg nem értés vagy mellébeszélés felhangjai. Egyszerű és érthető tehát Simsay művészete, ha nem bonyolítja túl a szemlélő a képek keltette élményt s nem keres „fogódzókat” a művek olvasásához; hiszen azok „pofonegysze- rűek”, „magyarul szólnak”. Mentesek a spekulációtól, a hatáskereső kiszám ítottság- tól: egyéni telitalálatok. Csak erőszakoltan sorolhatók valamely festészeti izmus fogalomkörébe. Éppen ezért oly óvatos velük szemben a kritika: hiszen a jelentős művészek munkásságában legtöbbször jelen volt egy-egy később születő, vagy régebbi irányzat eleme, amit — szándék, vagy érdek szerint — magyaráztak az arra illetéktelenek. Simsay modern művész. Pár évtizede, a magyar képzőművészet újrafeltámadása idején oly viták résztvevője voltam, melyekből örök barátságok s örök gyűlöletek születtek a klasszikus, az új, a hagyományos és a modern művészet magyarázata kapcsán. Nagyon összekeveredtek ekkor a frontok, az addigi értelmezésekkel szembenállók születtek s rövidesen igazolást és szabad utat kaptak addig nemkívánatos törekvések. Csohány Kálmán is jelen volt e vitákon. Az ökölre menő nézeteltérések közepette röviden kifejtette, hogy minden kor jó művésze egyben modern művész volt, mert valamilyen módon az előtte voltak felfedezéseihez hozzá tudott tenni valamit, ami általa, vagy újabb jelentős művészek által kiteljesedett. Csohány szavait lehetett magyarázni, de vitatni nem, hiszen azok meg- fogalmazatlanul sokunkban éltek. Megállapításait azóta is mércének tekintem, mely- lyel a művészettörténeti érték biztonsággal mérhető. Simsay Ildikó művei láttán e mérce magasan áll. Kifejezései mindegyik művében megújulnak. Zavarban volna az a kritikus, aki e munkákon az egyöntetűséget kérné számon, mert személyekre és tárgyakra, valóságos és álombéli figurákra; döbbenetre, meghatottságra; félszeg mozdulatra, ritmikus mozgásra, nyugtalan vagy önfeledt el- nyúlásra; kiáltó öregségre és szelíd fiatalságra vonatkozó olyan művészi kifejezési eszköztárat kellene felleltároznia, amelynek darabjait sokkal inkább a különbözőség jellemezné, mint a hasonlóság. Simsay művészetének egyöntetűségét kizárólag a művek színvonalának minőségében lehet megtalálni, melyekre nincsen hagyományos recept. Mégis, értő és avatatlan, a művek láttán részese lehet a Varázslatnak, melytől később sem fog szabadulni. A művészt és a műveket a pályakezdés óta ismerem. Az élet különböző porondjain és helyzeteiben — alkalomhoz illően — megjelennek előttem akaratlanul is ezek az alkotások, hogy sajátos kifejezésükkel motiválják bennem a világ vizuális dolgairól naponta teljesedő véleményemet; legyenek azok bár portrék, tájak vagy csendéletek: a mindennapi valóság vagy a mese nyelvét beszélők; líraiak, vagy drámaiak . . . GOÓR IMRE 88
