Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - MŰHELY - Lengyel András: Gregus Máté a "publicista": egy esettanulmány vázlata
Gregus Máté, mint jelenség, nem volt általános sem Vásárhelyen, sem az országban — de nem is volt egyedüli. A kiegyezést követő évtizedekben megjelent nálunk az írogató, tollforgató parasztember. Sándor István néprajzi bibliográfiájában már több lapon sorakoznak az idevágó közlemények. De a század végétől a lapok egy része, pl. az agrárszocialista orgánumok meg az ún. néplapok rendre közölték is paraszti olvasóik leveleit, hozzászólásait. A század elején Balmazújvárosban, Veres Péter nevelő községében pl. 5—6 írogató-publikáló parasztemberről is tudunk. Sőt, Nagyatádi Szabó István, Szíjj Bálint, Áchim L. András s mások jelentkezésével a politizáló s politikai céllal publikáló parasztember is megjelent történetünkben. Ez következménye volt a művelődési helyzet általános javulásának, az írni-olvasni tudás növekedésének, még inkább azonban a parasztság általános helyzete megváltozásának. A paraszti polgárosodás előretörésének. Ezt az összefüggést különösen szépen éppen Gregus példája mutatja. Munkássága ugyanis nemcsak azt tükrözi, hogy az írás a munkához tartozott nála, de azt is, személyében egy, a kapitalista piaccal számot vető, annak föltételrendszeréhez tudatosan igazodó, előnyeivel okosan élő parasztember nyilatkozott meg. Szenti Tibornak Nagy Gyula-monográfiájába készített Gregus-portréjából tudjuk, gazdatársai Gregust nagyon is „számító" gazdának tartották; írásaiból ugyanez a személyiség tűnik föl. Gregus természetesen az átlagosnál tehetségesebb, kiváló intellektuális adottságú, nyitott szellemű ember volt, s ez tevékenységét nyilvánvalóan egyé- níti. Közírásának azonban ez csak lehetősége, s nem indoka vagy oka volt. Hogy írhasson, hogy nyomtatásban is megszólalhasson, ahhoz kellett nagy személyes tehetsége, de azért írt, mert a gazdaság- és társadalomtörténeti helyzet, amelyben élt s amelyben valamit el akart érni, ezt meg is kívánta tőle. Hogy ügyeit intézhesse, hogy megvalósíthassa, amit célként ismert fel — szinte minden esetben ez állt motivációként cikkei mögött. Gyakorlati üzleti tevékenysége során tehát fölismerte, a „közeli közönség" (Thienemann) mellett, melyet élőszóval is meg lehet nyerni, van egy másik, egy tágabb közönség is, amely csak a nyilvánosság segítségével érhető el. Ez a felismerése, írogató társaiéhoz hasonlatosan, nagy jelentőségű történeti fejleményt takar. Azt ti., hogy a magyar paraszttársadalom mélyében — még jóval a népi írók föllépése előtt — létrejött egy olyan belső értelmiség, mely, bár nem szakadt el a közvetlen anyagi termeléstől, már be tudta tölteni, úgy ahogy, azt a szerepet, amellyel Gramsci az ún. organikus értelmiséget jellemezte. A Gregus Máté cikkeivel való foglalkozásnak ez ad értelmet s jelentőséget. FOLYÓIRATUNK SZERKESZTŐ BÁNSZKY PÁL BÁRTH JÁNOS FAZEKAS ISTVÁN HATVANI DÁNIEL HARSÁNYI ERNŐ KOMÁROMI ATTILA BIZOTTSÁGÁNAK TAGJAI: LISZTES LÁSZLÓ PINTÉR LAJOS SÓTI ÉVA SZOBOSZLAY PÉTER F. TÓTH PÁL (elnök) 87
