Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - MŰHELY - Lengyel András: Gregus Máté a "publicista": egy esettanulmány vázlata
ő malma jövedelméből élt. Megnövekedett szabad idejében pedig élete történetének tanulságait kezdte számba venni. Az ötlet valószínűleg Bernát István kéréséből fakadt, aki 1933 elején arra kérte Gregust, hogy a Gazdaszövetség részére — valamilyen, mára homályba merült célra — írja meg életrajzát. 1933 márciusára — kb. hat nyomtatott lap terjedelemben — Gregus el is készítette Életírását, amely halála (1938) után a Magyar Gazdák Szemléjében egy rövid bevezetővel megjelent (1938. 9. sz. 361—368.) Az írótalálkozóra, a Tanyai írások 1935. aug. 25-i számába megírta azt is, ,,Hogyan létesült Vásárhelykutas”. Valamikor ekkor kezdte el írni Vásárhelykutas történetét is — ez utóbbi, sajnos, egy fejezet kivételével, máig kiadatlan, sőt hozzáférhetetlen. A megjelent fejezetet, A régi puszta címmel, a Puszták Népe 1946 decemberi száma közölte. E három írása, jellegét tekintve, eltér közírása korábbi darabjaitól. Ezekben egyértelműen a visszatekintő, a „történetírói” attitűd a domináns, s lényegüket tekintve történeti írásoknak tekinthetők. Gregus Máté természetesen ezekben sem szaktörténetet írt; személyes élményeit, élete során fölhalmozódott tapasztalatait öntötte formába. Bizonyos személyes vonása e három írásnak van is; Gregus személye át-átüt a sorokon. Gregus azonban élete során a vásárhelyi tanyavilág parasztságának fontos eseményeit élte meg, s ezek szükségszerűen megjelennek írásaiban. Mert igazában nem saját személyes énjével foglalkozott; megörökítendőnek a puszta betelepülését, Vásárhelykutas létrejöttét tekintette. írásai tárgyiasak; mellőzik az érzelemnyilvánítást. A régi puszta pl. remek állapotrajza a „régi”, 1850—60-as évekbeli nagy határnak — úgy, ahogy azt Gregus gyerekként megismerte, ill. ahogy a paraszti hagyomány megőrizte. Amit e fejezetben megírt, az szinte változatlanul belehelyezhető volna egy (történeti) néprajzi monográfiába, de közvetlen előzménye s rokona a fejezet a népi írók szociográfiájának, pl. Veres Péter Az Alföld parasztsága című művének is. Érdekes, hogy A régi pusztában Gregus helyenként írói megformálásra is tört, vagy legalábbis irodalmiasan alakította szövegét: hangulatot is akart érzékeltetni. írásai centrumában azonban, ismételjük, a tanyaközponttá, a falusias jellegű településsé válás folyamata áll. írásai a tevékenykedő, termelő ember történetét adják, ill. azt mutatják meg, hogyan jöttek létre e termelés intézményi feltételei. Az kap hangsúlyt, hogy olvasókört alapítottak, orvost és állatorvost szereztek Kutasnak, közigazgatási intézményeket szerveztek, postahivatalt s vasúti rakodót szereztek stb. S ez a figyelem, melyet az infrastuktúra kiépülésének szentelt, az a lényeglátás, mely ezeket a mozzanatokat emelteti be vele írásaiba, jól mutatja, tisztában volt tevékenysége értelmével és jelentőségével is. A „történetíró” Gregus tevékenysége így bizonyos értelemben betetőzése publicisztikájának. Nemcsak azért s nem elsősorban azért, mert ezekben — hol rövidebben, hol hosszabban, részletezőbben — összefoglalta saját tevékenysége történetét. Sokkal inkább azért, mert ezekben az írásokban folyamatot tekintett át, élete számbavételével a magyar parasztság társadalomtörténetének egy fontos tendenciáját írta le. Sőt, nyugodtan mondhatjuk, a néprajzias parasztságképpel ellentétben a parasztságtörténetnek éppen újabb fejleményeit vette észre s örökítette meg. 1938. augusztus 23-án halt meg, bélrákban. Vásárhelykutas nagy fiaként, falualapítóként búcsúztatták. (Id. Gregus Máté. Vásárhelyi Újság, 1938. aug. 24.) 5 Végezetül, hogy igazán megérthessük Gregus Máté történeti szerepét, még legalább egy kérdéssel szembe kell néznünk. Azzal tudniillik: vajon hogyan jöhetett létre egy ilyen sajátos közírás s ez a Gregusról kerekedő kép hogyan illeszthető be a parasztságról kialakított képbe? 86
