Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 3. szám - MŰHELY - Lengyel András: Gregus Máté a "publicista": egy esettanulmány vázlata

séghez jutnának. Álláspontja látszólag egyszerű gazdaálláspont, valójában azonban — jellemzően Gregusra — másról, többről volt szó. A cikk 3. részéből ugyanis kiderül, hogy Gregus azért akarta a pusztán felépíteni 20—25-ös csoportokban a munkásházakat, mert a belterjes gazdálkodást szerette volna előmozdítani, márpedig az, mint írta is, roppant munkaigényes gazdálkodás volt, gyorsan felhasználható munkaerő kellett hozzá. Gregus a maga gazdaságában ekkorra már megvalósította a belterjes gazdálkodást, nem személyi érdek vezette hát. De úgy látta, a gazdák többsége azért ragaszkodik a régi, kevesebb élő munkát igénylő tradícióhoz, mert nincs elegendő munkáskéz a közelében. A munkást messziről kell hozatniuk. Vitakérdés lehet persze, hogy igaza volt-e ebben Gregusnak, s a külterületi építkezés megoldotta volna-e a munkaerőgondokat. Az azonban mélyen jellemző Gregus egész magatartására, hogy e látszólag pusztán szociálpolitikai kérdést is a gazdasági modernizálódásnak alárendelve, de a szociális szempontokat figyelmen kívül nem hagyva kívánta megoldani.

Hogy elképzelése mennyire szakszerű reformelképzeléseket (s nem egyéni érdeket) takart, Utóhangok a közgyűléshez című 1909. márc. 20-i cikke is mutatja. A közgyűlés határozata után ugyanis ismét visszatért a kérdésre, s nagyon jellemző, hogy, mint írta, a vele ellentétes határozatot is, jobb meggyőződése ellenére, elfogadta volna, ha a határozathozatalt szakszerű előkészítés előzte volna meg. Ha előzetesen egy olyan bizottság tárgyalta volna meg az indítványt, amely az érdekelteket is magában foglalta volna. Részt vettek volna benne a város gazdaságügyi bizottsága, a gazdasági egylet és a munkáskörök tagjai, az olvasókörök elnökei. Ilyen nagyfontosságú ügy eldöntésénél ugyanis, szerinte, „nem lett volna szabad a gazdaközösség és a munkások illetékes képviselőinek meghallgatása és véleménye nélkül dönteni.” (Vásárhely és Vidéke, 1909. márc. 20.)

1910. április 20-i, A kutasi mázsa kezelése című cikke — Vásárhely és Vidéke — látszólag csak személyi védekezés. Kiderül belőle azonban, hogy a kutasi mázsát Gregus két évig ingyen, ahogy írta, „tiszteletből" kezelte, s kiderül az is, reformelképzelései megvalósítása közben személyes támadások is érték. Álláspontja azonban az volt, hogy ő csak „kötelességét teljesítette”, amikor a „közönségnek, kivált a pusztáiknak sérelmét feltárta” a közgyűlés előtt. Jellemző, hogy a cikke megírására késztető támadást könnyedén, világos okfejtéssel tudta visszaverni; vívni is tudott tehát.

Vitaírás Láthatná, tudhatná! c. cikke is (Vásárhelyi Reggeli Újság, 1913. ápr. 13.). A cikk előzményét az jelentette, hogy Kádár Lajos törvényhatósági bizottsági tag támadásnak minősítette Gregus egyik felszólalását. Gregus akkor élőszóban nem reagált a bírálatra, írásban azonban vallomásértékű választ adott.

„Nekem, mint embernek, mint bizottsági tagnak — írta —, kötelességem volt és az is lesz a jövőben is rámutatni a tanács sérelmes intézkedéseire, mindaddig, míg a panaszolt szégyenletes állapot a pusztáik érdekének, jogos kívánalmainak, a város méltóságának megfelelően orvosolva nem lesz.” S válaszát mindjárt vádirattá is alakította; „Ha a támadó bizottsági tag urat érdekelné a tanyai és pusztai kisgazdák ügye és az iránt érzékkel bírna, láthatná és tudhatná, hogy a kigödrözött, gondatlan utak miatt sok gazdálkodó ember élete és testi épsége van veszélyeztetve. Láthatná és tudhatná, hogy sok értékes állat pusztul el kint állatorvos hiánya miatt; láthatná és tudhatná, hogy mennyi kárt szenved a külterületi gazdálkodó amiatt, hogy az óriási kiterjedésű határ még mindig egy állategészségügyi kerületet képez; láthatná és tudhatná, a kisgazdának is kiszámíthatatlan kárt okoz, hogy minden kis ügyében, drága időben és rossz útban hosszú utakat kénytelen megtenni, holott ezt egy külterületen létesítendő hivatal legnagyobb részben el tudná intézni; láthatná és tudhatná, hogy milyen nagy kárt tesz a városi tanács azzal, hogy korcsmái helyiséget bérel ki hivatalos helyiségnek, ahelyett, hogy megfelelő helyiséget építene; láthatná és tudhatná, hogy a munkásházaknak a városban való elhelyezésével a város elöljárósága a külterületet, az egész mező79