Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 3. szám - MŰHELY - Kökény János: 1919 izzásában: gondolatok az Optimisták írójáról

rábbi „kemény kéz” politika képezte az április végi ellenforradalmi mozgalom legfőbb okát. Az ösztönös munkásigazság érzését háttérbe szorítva, a proletariátus érdekeit akarta szolgálni azzal, hogy a város paraszti többségét az eddigieknél jobban figyelembe vevő, rugalmasabb parasztpolitikát folytatott. A források tanúságtétele szerint ennek megvalósításáért rendkívül sokoldalú gyakorlati munkát végzett. A birtokos parasztsággal való kapcsolatok erősítése érdekében sokféle eszközt alkalmazott a meggyőzést szolgáló vitacikktől (a be is tartott) ígéretig, a fenyegetéstől a sokféle szigorú rendelkezésig. Ezt egyfelől a helyi munkáshatalom politikai eszközökkel való megszilárdításának célkitűzése, másfelől a dolgozó városi lakosság élelmiszer-ellátásának érdeke vezérelte. Igyekezett csökkenteni a társadalmi feszültséget a polgársággal, a gazdag parasztsággal kapcsolatosan is; el akarta kerülni az osztályharc kiéleződését. Ez megmutatkozott abban, hogy a korábbi szigorú ítéleteket az Igazságügyi Népbiztosság engedélyével felülvizsgáltatta, s egyes elítélteket szabadon bocsátatott, vagy büntetésüket (részben nevelési célzattal) mérsékeltette. Morális motívumain kívül bizonyos mértékig ezzel a törekvésével függött össze itteni tevékenységének negatív mozzanata: a szent- királyi ellenforradalmi per vádlottjainak differenciálatlan felmentetése. Kétségkívül biztosítani tudta azonban legfőbb kecskeméti célját: a proletáruralom szilárdságát.

E városban tovább folytatódott 1919-es nézeteinek alakulása, érlelődése. Erről képet adnak itt elmondott beszédei és a helyi munkásalapban, a Magyar Alföld ben írt tanulmány jellegű cikkei.

Első jelentősebb eszmei—politikai írása a Magyar Alföld 1919. május 6-i számában jelent meg Általános mozgósítás címen, s ennek gondolataival mutat összhangot május 11-e vasárnapján hatalmas tömeg előtt („szuggesztíven”) előadott népgyülési beszéde. Mindkét alkalommal szembeállítja a burzsoázia céljait szolgáló háborúkkal a mi harcunkat. Ezt most vállalnunk kell — fogalmazza meg —, mert „idegen rablók akarnak elébe állni a mi utunknak; velük kezet fogtak a magyar rablók a dolgozó szegények ellen”. A szocialista hazát — helyesen — a dolgozó nép hazájaként értelmezi. Honvédő háborúnk internacionalista jellegét hangsúlyozza. Bizakodóan szól a németországi helyzetről. Szovjet-Oroszország várható segítségében „bizalmunkat, reménységünket” látja. Az akkor uralkodó forradalmi álláspontot hangoztatja: „ ... mi nem ismerünk angolt, csehet, szerbet, csak egy nemzetet: a nemzetközi szegénységet”. A mi helytállásunk ennek lesz öntudatra ébresztője, nemzetközi forradalmának kovásza. E forradalomban bekövetkezik „a világ minden dolgozó szegénységének háborúja a világ minden nyelvű munkátlan gazdagjai ellen”. Ennek eredményeként a határok nélküli közös proletárhaza, a föld „csak egy egységes testvéri egyesülésének megszületését várja”. Az Internacionálé gondolatát visszhangozva utolsónak ítéli ezt a harcot, amely a háborúk nélküli nemzetközi világ s egyben az osztálynélküli társadalom megteremtője lesz. Ezzel igazolja a jelen szenvedéseit is: „hogy ezután senki se szenvedjen. Hogy ne legyen éhség”. Osztályharcunkból tehát eljut az összemberi tablóig. De nagy nyomatékkai húzza alá a belső ellenség „kíméletlen elnyomásának” fontosságát is. Ezt az ellenséget — összhangban két nappal korábbi parancsával — a régi rendszer visszaállítását még mindig remélő burzsoáziában és „szövetségesében”, a forradalmi szegénység uralmát veszélyeztető „csőcselékben” látja. (Tetten érhető itt a néhány nappal korábbi helyi események hatása). Velük szemben vállalja a forradalmi terrort. Toleráns, de határozott politikát hirdet: „Mindenki, aki dolgozni akar, az a mi barátunk, de ha a szegénység uralma ellen felemelni meri a kezét valaki, azzal szemben nincs kímélet, oda ököl kell és halál”. Sokat feltár álláspontjából az az értékelés, amelyet munkásságunkról ad: Ez „az első pillanatban még fegyelmezetlen, tétovázó” volt, de ahogy a veszély nőtt, „megtalálta önmagát”. Fegyelmezetten, fáradhatatlan hősies önfeláldozással harcol. Pozitív tehát az értékelés. Megállapítható, hogy a városparancsnok nem71