Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 3. szám - MŰHELY - Kökény János: 1919 izzásában: gondolatok az Optimisták írójáról

gyott közösségbe érkezés örömét. A háborúig a munkásmozgalmat tartotta ,,az igazságra, szeretetre és szépségre hivatott emberiség tiltakozásának” a kapitalista társadalom ellen. Hitt a nemzetközi szociáldemokrácia „világmegváltó" hivatásában. Ez a hite omlott össze a világháború kitörésekor, amikor a szociáldemokrata vezetők többsége vállalta a háborút. Kivált a mozgalomból, de a munkásotthon elvesztése a hazát vesztés tudatával töltötte el. Szabadkai naplójának és akkori verseinek tanúsága szerint a lelki válságok ideje következett életében: Anatole France, Nietzsche, Tolsztoj és a buddhizmus hatása váltották egymást. Ady passzív antimilitarizmusa volt számára az első fogódzó a háborúval szemben. Ady-esszéjében majdan így ír erről: az ő versei voltak „egy egész magyar forradalmi nemzedék nevelői, szellemi felszabadítói, harci lobogója, s ami tán még több: személyes, legszemélyesebb, intim életük el nem halványodó ele- mentuma”. Ezt a mély élményt megőrizve Sinkó azonban aktívabb antimilitarizmust keresett. így vált szellemi forrásává Szabó Ervin, s ilyen irányú tevékenységének kibontakozását jelezte kapcsolatkeresése Kassák körével: munkatársa lett a Tettnek, majd a /klónak.

A kivezető utat számára is az orosz forradalmak jelezték. Szabadkai naplójának 1917. március 15-i bejegyzésében a „fáradt” Európát az „eleven” Oroszországgal állítja szembe. Európa „legragyogóbb és legbiztatóbb” jelenségének, világtörténelmi momentumnak érzi az orosz forradalmat. Biztos meggyőződéssel várja Európa rövidesen eljövendő „váratlan és kolosszális metamorfózisát”. E helyzetben kétségbeejtőnek tartja a magyar tespedést. Élete nagy élményét a bolsevizmus és Lenin megismerése jelentette a bukovinai fronton. Szemben a bíróval című önéletrajzi esszéjének szavai szerint a bolsevizmus „puszta megjelenésével. .. megtörte a gonosz varázst”, a tehetetlen pacifizmusnak „cselekvésre mutatott lehetőséget”. Az orosz proletariátus példája nyomán kezdett újra hinni a nemzetközi forradalom eszméjében. A Monarchia szétesésében és az ezt követő forradalmakban „az orosz prófécia” beteljesedésének kezdetét érezte. Ettől kezdve a lenini eszmék magyarországi megvalósulásáért való cselekvés lehetőségeit kereste.

Az őszirózsás forradalom optimizmussal töltötte el, de hamarosan úgy ítélte meg, hogy nem ezt a forradalmat várta, mert ez a demokrácia leple alatt a magántulajdont védelmezi. Tovább lépni, az orosz forradalom céljáért, a világforradalomért is dolgozni: ehhez a szándékhoz a cselekvés keretét, a tettek lehetőségét Budapesten lelte meg hasonló gondolkodású nemzedéktársaival találkozva. 1918 végén a Móból kiszakadt forradalmárokhoz csatlakozott: Komját Aladár, Révai József, Lengyel József köréhez. Velük együtt lett a KMP értelmiségi csoportjának tagja. Együtt szerkesztették az Internationale című folyóiratot, amely a KMP elméleti orgánumává vált. Sinkónak jelentős szerep jutott az 1919. januári 1—2-es és a februári 3—4-es számban. Itt megjelent tanulmányaiban élesen bírálja a szociáldemokráciát. Az orosz cél és módszer kultúrateremtő lendületében látja a példát; az biztosíthatja a társadalom valamennyi tagjának az élet materiális feltételeit és a tömegkultúrát is. A februári számban megjelent Burzsoázia és kommunizmus című írásában korábbi nézeteinek változását szemléletesen jelzi, ahogyan az orosz forradalomról ír: A „vörös rém” meghódította „a turgenyevi humanitások s a tolsztoji krisztuskodásoktól narkotizált” orosz földet. A fő gondolatban azt hangoztatja, hogy „a burzsoázia tudósai malthusi elvekkel igazoltak éhínséget és háborút, nyomort és proletárbetegséget, most az erkölcs nevében kiáltanak »irtó«-t az erőszak ellen. A burzsoázia emberek százezreit mészároltatta le a maga érdekeiért, és amikor most milliók a maguk életéért néhány tucat embernek nyakát szegik, az erőszak és a barbárság korának feltámadását féli és a »szellemi fölényét« félti”. Sinkó Ervin tehát eljutott oda, hogy az emberiség egészének érdekeit néző humanizmus jegyében — erkölcsi fenntartás nélkül —vállalja a forradalmi harcot; elfogadja, hogy a

67