Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - MŰHELY - Kökény János: 1919 izzásában: gondolatok az Optimisták írójáról
„kommunizmus etikája a proletariátus ereje mindenhatóságának felismerésén és a proletariátus akaratának kíméletlen keresztülvitelén . . . alapszik". Gyakorlati tevékenységében is a munkásosztállyal azonosulva dolgozott a hite szerint hamarosan bekövetkező proletárforradalomért. 1918 decemberétől kezdve tevékenysége a KMP pártszervező munkájához kapcsolódott. December 22-től már a KMP újpesti pártszervezetének titkára. A február 21-í második pártbizottsággal is azonnal kapcsolatot találva tevékenykedett tovább. Eközben tudósítója lett a Vörös Újságnak. Szamuely Tibor tanította a kommunista cikkírásra, „hogy mi nem a munkásokról, s nem csak a munkásokhoz beszélünk, hanem rajtunk keresztül maguk a munkások beszélnek”. Későbben Sinkó március 21-e előtti önmagát némi öniróniával „irgalmatlan harcra kész, gondtalan és boldog biztonságú” 20 éves forradalmárnak jellemezte. „Teljes szívvel és teljes lélekkel” várta a fegyveres harcot. MÁRCIUS 2I-E UTÁN A proletárdiktatúra beköszöntét — ahogyan az Egy regény regényében írja — társaival együtt „chiliasztikus atmoszférában” élte át. Az Optimisták ban így vall erről: „Amikor a diktatúra másnapján hajnalban Báti meglátta a vörös zászlót a budai váron, „szívébe szökött tőle a vér a boldogságtól”. A rég várt munkáshatalom létrejötte forradalmi hitének, egyéni vágyainak a megvalósulását is ígérte. Valóra válhatott-e ez a reménye? A válaszhoz figyelembe kell vennünk azokat a hatásokat, amelyek a Tanácsköztársaság első időszakában érték. Rendkívül mély benyomást keltett benne a Kormányzótanács megbízásából március végén, április elején-foly- tatott toborzóútja, melynek során a vidéki munkástanácsokat is ellenőriznie kellett. Cegléd—Kecskemét—Kiskunfélegyháza—Kiskunmajsa—Kiskunhalas jelezték útjának főbb állomásait. A források szuggesztív egyéniségéről, beszédeiről számolnak be. Vidéki útját követően Budapesten a VI. kerületi Munkás- és Katonatanács tagjává választotta április 8-án, majd e tanács küldötteként bekerült a Budapesti Központi Munkás- és Katonatanácsba. A VI. kerületi tanács első ülésén március végi beszédeinek szellemében szólalt fel a jobboldali szociáldemokrata Peyer Károly ellen. Nézeteinek fontos dokumentuma a Közoktatásügyi Népbiztosságtól kapott megbízásához kapcsolódik: Munkástovábbképző Világszemléleti Osztályt kellett létrehoznia. E feladat közel állott egyéniségéhez, hiszen a nevelésnek már korábban is nagy szerepet tulajdonított, s ezt fokozta Szabó Ervin hatása. Az Optimisták szerint úgy vélekedett, hogy „a kommunista politika feladata: tömegöntudatot teremteni, mely a felelős egyéni tudatok összműködésének eredménye ... — gondolkodó és nem mámoros, hanem felelősség- teljes embereket aktív osztályöntudatra nevelni —, ez a feladat, ez a mi utunk”. Lukács György elképzelése szerint a Munkástovábbképzőnek a kommunista politikai propaganda és etika együttes tanítását kellett szolgálnia. Sinkó a megbízás alapján ehhez készített egy Tervezetet. Ebben helyesen hangsúlyozza, hogy a munkásságnak a gazdasági hatalom megszerzése után a tudás hatalmát s a művészet szépségeinek élvezni tudását is meg kell szereznie. Jól látja, hogy a proletárdiktatúra létrejötte még nem jelenti a burzsoáziának mint osztálynak a megsemmisítését. Megítélése szerint azonban a világ a nemzetközi proletárforradalom előtt áll, igya magyarországi munkásság felülről vívott osztályharcának sikerét — korai módon — biztosnak tekinti. Ebből következően a kulturális nevelés feladatának tartja azt is, hogy „a gyűlölt frazeológiák helyett az objektív társadalomszemléletre és a dematerializált gondolkodásra” előkészítsen. Nézete szerint a proletárforradalom felkavarta a tömegek antikulturális indulatait is. Ezt átmenetként szükséges állapotnak ítéli, de fontosnak véli megakadályozni ennek konzerválódását. Látja, hogy „a proletárforradalmat megvédeni csak egy 68
