Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - MŰHELY - Kökény János: 1919 izzásában: gondolatok az Optimisták írójáról
HŰHELY KÖKÉNY IÁNOS 1919 IZZÁSÁBAN Gondolatok az Optimisták írójáról Aligha vitatható, hogy irodalmunkban kevés regény található, amely olyan sodró erővel és (Kun Béla szavaival szólva) olyan „kegyetlenül igaz” módon ábrázolná a Tanácsköztársaság lázas napjait, mint Sinkó Ervin Optimisták című regénye. E könyv magas fokú érzelmi fűtöttsége azt sugározza, hogy írója nemcsak átélte 1919 forradalmi eseményeit, hanem aktív cselekvőként neki is nem csekély szerep jutott ezekben. Az író 1919 végétől külföldön élte a „hazátlan” magyar író hányatott sorsát. Csak 1945 után érkezett el az alkotás és publikálás nyugodtabb szakaszába — Jugoszláviában. Ebből következően a munkásságát elemző írások zöme is ott jelent meg. Munkáinak magyarországi kiadása csak az 1970-es évek közepétől kezdődött meg, s lényegében ma is csak a kezdeteknél tart. Pedig életműve megérdemelné a számottevőbb itthoni publikálást s az alaposabb elemzést, hiszen esszéi a magyar esszéírás élvonalába sorolhatók, egy-egy novellája, regénye pedig megközelíti XX. századi irodalmunk legjavát. Alkotásainak magaslatai a magyar irodalom és munkásmozgalom történetéhez,elsősorban 1919 — Sinkó számára egy életre szóló — élményéhez kapcsolódnak. Az Egy regény regényé ben így vall erről: „Mikor Moszkvába érkeztem, több mint tizenöt év telt el a rövid négy hónap óta, melyet joggal mindenki Kun Béla nevével jelölt, s az egész tizenöt év nem volt más az én életemben, mint folytatása, feldolgozása, tisztázása és következménye annak az életre szóló, örömben, fájdalomban és problémákban egyedülállóan gazdag négy hónapnak, melynek tartalmát Kun Béla vezérsége határozta meg”. Ebben az élményben döntő része volt 1919-es kecskeméti városparancsnokságának. Felesége írja az Új Symposion Sinkó Ervin-emlékszámában (1967.29—30.sz.): „Az írások megmaradnak, a beszélő ember eltűnt. Őrizzék emlékét, akik ezt tudják”. E gondolat jegyében közölte a Forrás már 1969-es 1. számában az író egy 1966-ban Kecskemétre küldött visszaemlékező levelét (ezt az 1979-es Forrás Antológia is felidézte Példaképek, elődök című fejezetében), majd 1977. évi 5—6. számában megjelentette Bosnyák István újvidéki irodalomtörténész Egy nagyvilági életmű vidéki kötődése (Sinkó Ervin, 1898— 1967.) című tanulmányát és egy dokumentumgyűjteményt Sinkó kecskeméti városparancsnokságának történetéhez — Romsics Ignác összeállításában (Forrás 1977. 5—6. sz. 62—69. és 69—75. old.) Sinkó Ervin 1919-es forradalmári tevékenységének és gondolatvilágának idézésével most is „szellemi hazatéréséhez” s egyben forradalmi hagyományainak őrzéséhez kívánunk hozzájárulni. SINKÓ ERVIN ÉLETÚTJA I9I9-IG Sinkó nagy nemzedékének kiemelkedő egyéniségeihez hasonlóan erős filozófiai és irodalmi hatások közepette a század eleji Monarchia valóságát tagadva, a szocializmus élményén keresztül jutott el 1917—1919 proletárforradalmainak aktív igenléséhez. A munkásmozgalomba már gimnazistaként bekapcsolódott. Ez jelentette számára a vá66
