Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Vekerdi József: Nemzetiség vagy életforma?: a cigányság kategóriájának meghatározásához
Ennek maradványaképpen ma is megfigyelhető, hogy hagyományos szemléletű cigány- közösségekben (családban vagy telepen) semminemű megbecsülést sem jelent a fiatalabb nemzedék tagjai számára magasabb (középfokú) iskolai végzettségük. A szervek egybehangzó megállapítása szerint a konzervatív gondolkozásé szülők közömbössége, sőt nem ritkán ellenérzése az egyik legfőbb oka annak, hogy a hagyományos életvitelű cigánycsaládokból származó gyermekek beiskolázása és folyamatos tanulása sok nehézségbe ütközik.43 Ennek magyarázata a fenti társadalomtörténeti tényezőkben rejlik.46 Végül a kisközösségi életformának egyik olyan vetületére térjünk vissza, amely legszorosabb összefüggésben áll az egész gondolkozással, és így döntően befolyásol minden szellemi tevékenységet: a nyelv kifejezőképességének kérdésére. Valamennyi ország cigány nelvjárásainak szókincse (a tartósan átvett kölcsönszavakat beleértve) 1000— 2000 között van. További néhány száz szót a mindenkori környezet nyelvéből kölcsönöznek cigány nyelvű beszéd közben. Nemcsak a modern civilizáció fogalmait veszik kölcsön adott környezetük nyelvéből, pl. vonato, tanítóvo, fizetési, hanem a gondolatok árnyaltabb kifejezéséhez elengedhetetlenül szükséges alapvető szavakat is, mint mindig, soha, nagyon, hogy, kezdij, végzij.47 Ez a szókincs a családon belüli közléshez elegendő, elsősorban a hagyományos gazdálkodási forma mellett. Nagyobb (pl. falu nagyságrendű) közösségben, és önellátó gazdasági tevékenység (termelőmunkában való részvétel) esetén nem elégséges a közléshez ennyi szó, ezért abban az esetben, ha nagyközösségi jellegű kérdésekről esik szó, a kétnyelvű cigányok egymás között sem cigányul beszélnek, hanem a környezet nyelvére térnek át.48 Összehasonlítás kedvéért megemlíthetjük, hogy a többi európai nyelv mindennapi szókincse 10 000 fölött van. A cigány nyelv szókincsének nyelvfejlődési szempontból egyedülálló sajátossága, hogy évszázadokon át nem gazdagodott számottevően. E konzervativizmus annak következménye, hogy a cigány nyelvű beszéd mindenkor a családi, kisközösségi érintkezés céljára, a hagyományos életforma helyzeteire volt fenntartva (ún. korlátolt kód). Amennyiben valamelyik cigánycsoport szorosabb kapcsolatba került környezetével összetettebb gazdálkodási és társadalmi formáival, átvette annak nyelvét (kétnyelvűség). E kapcsolatok állandósulása és végleges letelepedés után pedig egy idő elteltével feladták a cigány nyelvet, és nyelvileg környezetükhöz asszimilálódtak. Ez történt pl. a jelenlegi Dél-Dunántúlon lakó teknővájókkal, akik a18. század elején Dél-Erdélyben és a Bánságban román környezetben lakva átvették (és az idősebbek ma is beszélik) a román nyelvet. Ugyanúgy a magyarországi romungrók (magyar cigányok) a századforduló körüli évtizedekben letértek a cigány nyelv használatáról, s ma már csak magyarul értenek. Etnogenezis A nyelv, továbbá antropológiai sajátosságok, és bizonyos szociológiai analógiák szolgáltatnak némi támpontot a cigányság etnogeneziséghez. A cigány nyelv az észak-indiai árja nyelvek közé tartozik, de hangtani sajátosságok arra mutatnak, hogy a cigányok ősei észak-indiai tartózkodásukat megelőzően valamikor (az időszámításunk előtti első évezredben) Közép-lndiában laktak, és nem árja, hanem ausztroázsiai nyelvet beszéltek. Tehát nyelvcsere történt: egy ausztroázsiai csoport átvette árja környezetének nyelvét. A nyelvcsere valószínűleg azzal járt együtt, hogy jelentős számú árja népelem olvadt be az ausztroázsiai csoportba. Ugyanerre mutat a cigányság antropológiai összetétele: antropológiailag erősen kevert a cigányság, különböző indiai típusok (dravi- doid, mundid stb.) találhatók benne. E keveredés a későbbi időben is tovább folyt: Európában is jelentős számú nemcigány etnikai elem beolvadására került sor. 49 56
