Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Vekerdi József: Nemzetiség vagy életforma?: a cigányság kategóriájának meghatározásához
férfiak, hanem az asszonyok dolga volt, teljesen más jellegű alkalmi tevékenységekkel. „Az így szerzett jövedelem csak a máról holnapra való tengődést tette lehetővé, azt is sokszor úgy, hogy többféle, megélhetést nyújtó tevékenységgel kellett egyszerre foglalkozni” — jellemzi a múltbeli helyzetet Kozák Istvánná.22 Tudati formák A termelőmunka nélküli és rendszerességet nélkülöző gazdasági létforma döntően meghatározta a cigányság hagyományos tudati formáit. A hagyományos cigány életformában nem alakulhatott ki a munka megbecsülésének értékkategóriája, minthogy a cigányság ősei hagyományosan meg voltak fosztva a munkából való megélhetés lehetőségétől. (Tehát a cigány nem „lusta”, mint az előítéletes szemlélet elkönyveli, hanem hagyományos értékrendszerében a munka nem kerülhetett arra a helyre, amelyen a nemcigány értékrendszerben áll)23. A rendszerességet nem ismerő, alkalmi jellegű lét- fenntartás kizárta a rendszeresség és tervszerűség hagyománnyá válását a cigány életformában, míg pl. a paraszti életforma enélkül elképzelhetetlen. (Tehát pl. a fizetés azonnali elköltése beosztás helyett nem egyszerűen pazarló beállítottság következménye, hanem a múltbeli gazdasági lét tudati formáinak továbbélése az egykori gazdasági alap megváltozása után.) A cigányság ősei a tulajdonnak úgyszólván semmi formájával sem rendelkeztek — nemcsak ingatlannal és jószággal, hanem berendezési tárgyakkal vagy raktározott élelemmel sem — így a hagyományos cigány életforma nem teremtett lehetőséget a tulajdon tiszteletének meggyökerezésére a cigány értékrendszerben. (Tehát az élelmi és ruházati cikkek eltulajdonítását cigány „nemzeti” vagy „faji” ösztönnek, genetikusán determinált lopási hajlamnak tüntetni fel súlyos torzítás, amely a gazdasági-társadalmi múlt figyelmen kívül hagyásának veszedelmes voltát mutatja. Az egykori, tulajdon nélküli, gyűjtögető életforma tudati szinten való évszázados továbbéléséről van szó, megváltozott gazdasági körülmények között.24 Emellett lényeges körülmény, hogy a hagyományos életformát folytató cigányok által elkövetett lopások sohasem a vagyonszerzést, hanem pusztán a mindennapi létfenntartást szolgálták, ami szintén bizonyítja, hogy nem általános „tolvajlási hajlam”-ról volt szó, hanem gazdaságilag- történelmileg determinált viselkedési formáról.) A személyi tulajdonnak úgyszólván teljes hiánya sokkal nagyobb arányú volt a cigányság őseinél, mint bármely európai réteg esetében. Pl. ruházat vonatkozásában ismét az indiai kasztrendszer előírásaira hivatkozhatunk. A kaszton kívüliek legalsó rétegei — a csandálák és dombák csoportja — ruhaneműt sem maguk nem állíthattak elő, mert nyersanyaggal és feldolgozó eszközökkel nem rendelkeztek, sem vásárlásra nem volt módjuk, mert ellenértéket nem tudtak volna adni. Az ókori hindu törvények a halottégetésre vitt hullákról levett lepleket írták elő a csandálák ruházatául. Ez valószínűleg nagyrészt fikció volt, és emellett titokban vagy erőszakkal történő eltulajdonítás révén szerezték meg legszükségesebb ruhadarabjaikat az erre kényszerülő népelemek. Vándorló, lakás nélküli életmódjuk sem kedvezett annak, hogy több váltás ruhát vigyenek magukkal, s ezek tisztántartására ügyeljenek. Ünneplő ruha hagyománya egyebek között azért sem alakulhatott ki, mert ünnepeket nem ismertek. Ilyen tényezőkre vezethető vissza a hagyományos cigány életformában a közömbösség a ruházat rendbentartásával szemben (ami a cigányok iránti ellenérzésnek egyik jelentős tényezője lett és maradt). Európai tartózkodásuk idején változatlanul szűkös anyagi lehetőségeik és lakásviszonyaik (sátor, putri) elősegítették a hagyományos ruházati igénytelenség továbbélését, amely azonban nem zárta ki az ékszerek kedvelésének szintén Indiából magukkal hozott hagyományát. 49
