Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Vekerdi József: Nemzetiség vagy életforma?: a cigányság kategóriájának meghatározásához
A ruházkodási kultúra sajátos alakulásához hasonló a lakáskultúra kérdése. A vándorló életmód mellett, amely Indiában, sőt nagyrészt a későbbi időszakokban is, gyalogszerrel folyt,23 nem lehetett szó lakberendezési tárgyak magukkal vivéséről, és természetesen nem alakulhatott ki igény megfelelően berendezett lakásra. Emellett ismét figyelembe veendők a sajátos indiai viszonyok. Európai ember nehezen tudja elképzelni, milyen körülmények között lakik az indiai falvak szegénysége: kunyhóikban néhány legszükségesebb edény és egyéb háztartási felszerelés kivételével szinte semmi lakberendezési tárgy sem található, még tűzhely sem; a szabadban főznek. A kunyhó csak az alvást, és az eső elleni védelmet szolgálja. Ilyen előzmények után érthető, hogy az Európában állandó lakáshoz (putrihoz) jutó cigányoknál lassú folyamat eredménye volt a lakberendezési tárgyak iránti igény kialakulása, és hosszú időn át a legszükségesebbekre korlátozódott (fekhely, tűzhely). Ugyanez a lassú továbbfejlődés játszódik le a következő lépcsőfokon, a putriból átlagos lakásba történő költözés alkalmával. Ezen a fokon bútordarabokat (szekrények, székek) már mindig beszereznek, de a nemcigány környezettel azonos ízlésbeli és rendbentartási hagyományok kialakulásához ebben az esetben is hosszabb idő szükséges. Saját lakberendezési hagyományokkal természetszerűleg nem rendelkezik a cigány életforma, így a nemcigány környezet tapasztalatainak átvételére van utalva a beilleszkedő, felemelkedni vágyó cigány lakosság. Ebből az a gyakorlati, társadalompolitikai követelmény adódnék, hogy nem pusztán lakáshoz juttatásról kellene gondoskodni a hátrányos körülmények közül kiemelt cigánycsaládok esetében, hanem a társadalomnak a célszerű és ízléses lakberendezés és rendben tartás szempontjából is állandó figyelemmel, tanácsadással kellene kísérnie a lakáshoz juttatott családokat. Erre jelenleg rendkívül ritkán kerül sor, A hagyományos cigány életforma lényeges gazdasági, ill. társadalmi kategóriája gyanánt emeltük ki a gyűjtögetést és a vándorlást. Mindkettő pontosabb megfogalmazásra szorul, mert eltér az európai társadalomtudomány megfelelő fogalmaitól. A hagyományos cigány gyűjtögető életmód abban különbözött pl. a tundrái népek gyűjtögetésétől, hogy a cigány (dómba) gyűjtögetés mindig csak az egyszeri fogyasztásra irányult, mellőzve a tárolást, amire a forró égövi India éghajlati viszonyai egyébként sem nyújtottak lehetőséget, míg a hideg égöv népei a nyártól kora őszig terjedő időszakban a téli időszakra szükséges élelmet is szorgosan gyűjtögették és tárolták (bogyók és gyümölcsök aszalása, továbbá minden időszakban halak szárítása és vadászzsákmány tárolása az északi néptörzseknél mindenütt ismeretes volt.) A hagyományos cigány életformában minden ország minden cigánycsoportjának általános szokása az, hogy tartós élelmiszereket is inkább esetenként szereznek be, mintsem nagyobb mennyiségben, beosztásra szánva. Ez a cigány szokás nem misztikus tabu-rendszer tilalma, ahogyan nyugati szociológusok előszeretettel magyarázzák, hanem az egykori gazdálkodási rendszer továbbélésének következménye. Emellett az is döntően közrejátszott a tárolás szokásának mellőzésében, hogy vándorló életmód mellett a szállítás is nehézségbe ütközött volna. Továbbmenőleg, ez a gondolkozásmód összhangban áll a sokrétű indiai szokásvilág egyik hagyományával, a maradék étel megsemmisítésének rituális törvényével.26 Mint a megváltozott gazdasági viszonyok között egy ideig továbbélő csöke- vény, ez a hagyományos életviteli sajátosság egyik hátráltató tényezője a beosztó, tervszerű életmód kifejlődésének. A „vándorló életmód” meghatározás helyett a nyugati szakirodalom a „nomád” megjelölést használja.27 Ez a kifejezés pontatlan. Pontosabb használatban a „nomád” megjelölés a vándor állattenyésztést folytató népekre vonatkozik (nomasz jelentése görögül .nyájat terelő’), akiknek életformája és kultúrája gyökeresen különbözik az indiai wandering tribes (.vándor törzsek') életétől, akik közé a dómba népcsoport is tartozott. Az alapvető különbség az, hogy a nomádok létfenntartási alapját rendszeres 50
