Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - Marafkó László: Az idegen: kisregény
— Szegény anyámat jöttem meglátogatni, beteg. Egyébiránt Bécsben kémikus vagyok. — Bécsben? — csodálkozott Laczkovics, aztán elmosolyodott: — Velem tudod mi történt a diéta körül? — Híreddel volt tele az ország — mondta Martinovics. — A Graeven-huszárok lázadása megrémítette az udvart. — Köpök az udvarra — mondta Laczkovics. —Jobban fenekedek a diétái nemeseinkre, akik rögvest megszeppentek, amikor minket, tiszteket letartóztattak. Aztán szépen el is feledkeztek rólunk, amint az uralkodó megenyhült irántunk. Más vásárra viheti a bőrét, de a magukét nem kockáztatják. Elegem volt belőlük meg a sok csuhásból is. Azonnyomban hozzátette: — Utóbbiért megbocsáss, jelenlétedben nagy baromság volt. — És most mi a szándékod? — Egy volt gárdatiszt mihez ért a fegyverforgatáson kívül? Igaz, kiszabadulásom után visszavettek, de egy istenhátamögötti olasz garnizonba helyeztek, ahol úgy száradtam volna el, mint az udvaron faládába tett leánderek. Inkább hazajöttem, s nyugdíjaztatásomat kértem. Mondd, ismerted te Trenck bárót? Rokoniélek. Bécsben felajánlotta szolgálatait a császárnak, miután II. Frigyes udvarában kegyvesztett lett, s szökni kényszerült. Nos, egy időben volt befolyása Bécsben. Járt Pesten is, a diéta idején megjelent röpiratában, a Mérőserpenyőben szívem szerint gyilkos tollal támadta a papokat. A forradalmi Párizsról írott emlékeinek kiadására én is gyűjtöttem előfizetőket. Matze- dóniai vitéz című művét meg magam ültettem át magyarra. Megpróbált érdekemben szólni az udvarnál, hiába. Kiebrudalt ember vagyok én már. Itt, pipafüstös vitézkedésekben élem ki magam. Kártya, biliárd, bor, már ha fizetnek a barátaim. — Ha a lóra nem sikerül felpattannod az egyik oldalon, próbáld meg a másikon. — Szökjek meg én is? Ilyen kétkulacsos embernek ismersz? — Nem ezt javallom, bár nem tudom, mennyivel kisebb pálfordulás, mintha visszatérnél a hadba, ahol a vezényleti nyelv azóta sem lett a magyar. — De a bécsi Teréziánumban végzett hadfi mi az öregistent csináljon civilként? — és a térdére csapott. Sehy lépett oda: — Kapitány uram, egy könnyű bajvívást — és a biliárdasztal felé bökött. — Hagyj most! —förmedt rá Laczkovics. — Idehallgass János — mondta Martinovics — ez a diéta semmire sem becsült minket. József halála után a nemesség a korona hazahozatalában kitombolta magát, ennél többet nem várhatunk tőle. Hát tegyük hasznossá magunkat úgy, ahogy hagyják. — De hol hagyják? — Az udvarnál. — Ahol én a legvadabb rebellis hírében állok? — A megtérteket mindenütt szeretik, mert azok már nem keverednek át a másik táborba. A vétlenek még megtehetik. — Mondd, Ignác, ki bérelt fel téged, hogy itt nekem prédikálj? — és Laczkovics gyanakodva vizsgálta Martinovics arcát. — Ki, ki? Hát maga a császár. Csend támadt, aztán Laczkovics hahotázni kezdett. Aztán ráemelte az ujját: — Mondd, miféle kémikus vagy te Bécsben? — Ha úgy jobban tetszik, titkos tanácsos . . . — Krucifix ... 2 A
