Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - Marafkó László: Az idegen: kisregény
ségig, kérkedése a képtelenségig ért; elmondta, hogy rövid idő alatt hány nyelvet sajátított el, a tudomány mely ágában milyen előmenetelt tett. Láthatólag élvezte a bizalom és elismerés melegét, mely gróf Lamberg Miksa házában felé is áradt. A helyi viszonyok ismeretében semmi különös nincs ebben, hiszen törpék közt a rendes termetű ember is óriás. A papocska ráadásul tetszeni vágyott a szép grófnőnek. Ha a társaság tagjai nem vették észre, pillantása rendre a grófnőre siklott, mohó tekintettel végigpásztázta. A gróf nagyszívű és világlátott ember lévén, házában a papocska kapcsolatba kerülhetett magasabb körökkel. Ámbátor ő úgy hitte, azzal viszonozza kellőképpen az előlegezett jóindulatot, ha hívságos nagyotmondásával növeli önnön személyét. Jómagam egyetemi katedra elnyerése céljából érkeztem a városba. A papocska a bölcsészkar dékánja volt, s bár nem veszélyeztettem érdekeit, mégis mint kutya a koncért, oly dühbe jött, megtudván látogatásom okát. A vendégjog tiszteletének védelmében még a grófnő is kénytelen volt csitítani indulatát: ,,De kedves dékán úr, hiszen Kratter úr ismert színműíró Bécsben!” Ez némiképp hatott a mániákus emberre, mert fortyogása alábbhagyott. Azt hiszem, jogos féltékenység élt benne minden tágabb horizontú ember iránt. A szellemi párbaj finomabb válfaját is felkínáltam neki, felajánlván segítségemet egy bécsi állás megpályázásához. Kinek társasági érzéke van, s kellő szellemi habitusa is, a történtek után kitérne az ily ajánlatok elől. Papocskánk viszont megint dühbe gurult, s bécsi kapcsolataival kezdett hencegni, melyek közt, szerény megérzéseim szerint, szabadkőműves páholyok tagjai is leledznek. Ha emlékezetem nem csal, jótevői közt, kik lembergi állásába segítették, Gottfried van Swieten Öméltóságát, megboldogult József császár őfelsége udvari tanulmányi bizottságának elnökét is említette volt... Franz Kratter” A kéziraton megjegyzés; ,,Ki ez a Kratter? Pergentől jelentést kérek. I. Ferenc.” Alatta: „Felséged figyelmére méltatlan, jelentéktelen író. Lembergbe nem nyert kinevezést II. József őfelségétől. Gróf Pergen rendőrminiszter.” * * * „Bátorkodom felségedet emlékeztetni arra a tényre, melyet letartóztatásom majd elítéltetésem óta többször is volt szerencsém a vizsgálatot folytató személyek tudomására hozni, miszerint Martinovics Ignácról és összeesküvő társairól a korábban általam irányított titkosrendőrségnek beható információi voltak. Mindezt nem a magam, vagy a fent említett személyek védelmében kívánom Felséged elé tárni, hanem az általam irányított szervezet hozzáértésének védelméért. Annakidején Felséged figyelmét sem kerülte el ama Gorani-levél, amely 1793 nyarán latin, német és magyar nyelven nagy számban kéziratban terjedt a birodalomban. Mint ismeretes, a levél — Felségednek címezve — nyíltan bírálta a monarchia franciaellenes, a porosz uralkodóval megegyezésre törekvő külpolitikáját. A levél szerzője Ausztria igazi riválisának Poroszországot és az orosz birodalmat tartotta, s azt javallottá, Felséged lépjen szövetségre Franciaországgal. A monarchia összeomlásának elkerülése végett pedig reformokat tartott kívánatosnak. A levél vélt szerzőjéről, ama bizonyos Gorani grófról kiderítettük, hogy Milánóból kiutasíttatott, minekutána a forradalmi Párizsban, s annak hírhedett lapjában, a Moniteurben rendre nyílt levelekben fordult Európa uralkodóihoz. Ennek nyomán terjedt el a hír, hogy hasonló levelet intéz majd Felségedhez is. Kézenfekvőnek látszott hát annak megállapítása, valóban Gorani gróf írta-e a nyílt levelet. Kiderítettük, hogy a Moniteur szóbanforgó száma nem jutott be a monarchia területére, amiből a közvélemény azt a következtetést szűrte le, hogy a 12
