Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - Marafkó László: Az idegen: kisregény
benne szereplő Gorani-levél miatt. Megszereztük a lap eme számát — és bármily hihetetlen, a levél nem nyomattatott ki benne. Következésképpen a lap meg nem érkezése valakinek jó ürügyül szolgált arra, hogy saját röpiratával ál-Goraniként lépjen fel, s ezáltal egyben a gyanút magáról elterelje. A szálak Pestre vezettek. Egyik ágensünk jelezte, hogy a levél igazi szerzője Abaffy Ferenc, a nemesi lázongás egyik vezéralakja. Más ügynökünk szerint viszont Laczkovics György, Pest megyei alispán. Ám náluk holtpontra jutottunk. Ekkor egy névtelen levél egy fiatal jogászra, Szentmarjay Ferenc- re, a Magyar Kamara alelnökének titkárára irányította a figyelmet, akitől egyik ügynökünk valóban megszerezte a levél egy német nyelvű példányát. Szentmarjay előbb ágált, majd bevallotta, hogy a levelet ő csak lemásolta, miután Gyurkovics Ferenctől, a pesti egyetem nem sokkal előtte elhunyt professzorától átvette. Itt a nyomozás már- már megfeneklett, hiszen halott embert nehéz kihallgatni, amikor felötlött bennem Martinovics neve, aki jó kapcsolatokkal rendelkezett a pesti egyetemen működő titkos körökkel. Megbíztam hát, derítse ki, vajon az elhunyt professzorhoz hogyan kerülhetett a levél. Ekkor egy ügynökünk jelentése kapóra jött: ez az ember bejáratos volt az Abaffy-házba, s itt hallotta, hogy a levél eredeti példányát Bécsből hozta egy „jó- barát". Megbízható adatokkal rendelkeztünk arra vonatkozóan, kik látogatják Bécsből az Abaffy-házat. Kiderült, hogy a mi megbízásunkból itt fel-feltűnő Martinovicson kívül senki más. Ugyanakkor a Bécsben előkerült német nyelvű példányok ahhoz az asztal- társasághoz vezettek, amelynek Martinovics is tagja volt. Ide tartozott Hartl könyvkiadó, Hackel kereskedő, a szabadkőműves Blumauer, egyébként költő, Degen könyv- kereskedő, utóbbi ügynökünk is. Négyszemközt Martinovics elé tártam a tényeket, aki némi habozás után beismerte, hogy ő a szerzője a szóbanforgó írásműnek. Vallomását akkor azért nem terjesztettem Felséged elé, mert nem akartam idő előtt megriasztani a kifejletlen szervezkedést, másrészt ígéretet kaptam Martinovicstól, hogy további együttműködése révén — eddigi hasznos ténykedése alapján továbbra is megbízván benne — az összeesküvés ellenőrzésünk alatt marad.” Megjegyzés a beadványon: „Gotthardi ily formában se bocsáttassák a színem elé. Abszurdum! Ez az ember engem is figyeltetett Lipót megbízásából. I. Ferenc.” Alatta: „A folytatást az uralkodó nem kegyeskedett elolvasni, ezért a nádor őexcellenciája elé terjesztendő. Gróf Pergen.” Folytatás: „Martinovics Ignácot 1791 júniusában Bécsben ismertem meg. Erre a Bécsben működő titkos szabadkőműves társaság figyeltetése révén kerülhetett sor. A társaságok még II. József császár őfelsége uralkodása alatt szaporodtak el. Összejöveteleiken a császár bizalmát élvező befolyásos személyiségek is megfordultak. A titkosság megőrzését biztosítani hivatott felavatási ceremónia nemhogy megnehezítette, éppenhogy megkönnyítette ténykedésük ellenőrzését. Egyedül az illuminátusokról nem sikerült érdemlegeset megtudnunk. Martinovics — még mint lembergi tanár — Borg udvari tanácsos úrnál találkozott Landrianival, az amerikai-francia unió bécsi tagozatának létrehivójával. E társaság a népszuverenitás elvét vallotta, amelyet szembeállított az uralkodóval. Elképzeléseik valóraváltását elveik minél szélesebb körben történő terjesztésével vélték elérni. Martinovics képességeit minden elvetemültsége ellenére kénytelen vagyok elismerni . . .” Gotthardi írás közben felidézte azt az esős júniusi napot. Ügynökük, Degen könyvárus jelentette a szabadkőműves páholy Hackel könyvkereskedőnél tartott üléséről, hogy egy különös új tagot vettek fel, ki Lembergből érkezett. Gotthardi érdektelennek tartotta a hírt, de Lemberg olvastán felfigyelt — a városban egy idő óta alkalmas emberük nem ténykedett. Vajh megpróbálkozzon-e az új szerzettel? Arra az elhatározásra jutott, hogy maga veszi szemügyre a jövevényt, kiről tudták, hogy a Singerstrasse környékén, egy kis szállóban szállt meg. 13