Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - Tolnai Ottó: Repeszek, szilánkok: vers
a nekrofilek mind föltámasztották a hullákat de sokszor gondolok arra a kövér szőke asszonyra is aki azokat a gránátalmákat festi (azt hiszem már említettem jobban szeretem e gyönggyel tömött fantasztikus gyümölcs szerb nevét nár) * nem tudom különben nem is érdekel felfigyelt-e már valaki HENRI BARBUSSE finom hosszú ujjaira (dürer fiatalkori önarcképein látni ilyeneket) anyukám is mindig tisztán tartja körmeit úgy vágja őket mint a gitárosok de nem lakkozza én hősies küzdelmet vívok körmeimmel szőrzetemmel alig várom már hogy meghaljak szóval ül HENRI BARBUSSE (ellenpontját klreia BARRES-ban jelölte meg) valamelyik moszkvai szállóban finom hosszú ujjai között cigaretta meg a LITYERATURNAJA GAZÉT A ám ha jól látom van ott a szobában púpostevékkel vonuló karavánnal egy még a régi rendből való szép nagy paraván is * estelente szeretek sétálni a vakvágányon egészen elveszek a paréjban csak az ecetgyár kéménye világít mutatja az utat nekem * a bálnavadász-anyahajó csontliszt-hegyein futkos átröppen az egyik kék jéghegyre a bóbitás csonttollú madár # neszesszerében apró ráspolyok estelente minden bizonnyal nem csak körmeit fogait is rendbehozza a judeai aszfalt fényeskedjék hollandia és belgium ossz írókrétája fejtessen ki és légbuborékok emelkedjenek neki a katedrálüvegekben állandóan „a szalag a bal felső fiókban van a DOROSZLÓ-i anyagot átadni a faluműsornak” állandóan állandóan
