Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - Tolnai Ottó: Repeszek, szilánkok: vers
szeded a fázós virághagymákat látom hirtelen eltörik a kiskapa nyele már nem segíthetek senkinek se elérkezett az érintetlen kristálykoponya preparációjának napja a szomszéd párát pipálva átadja a postát a rozsda ugyanis megette a levelesládát „megütött a szél kisfiam vagy csak apád vadkan- meg farkasbőrein a tömérdek naftalin akart megfojtani” * gondoltam hisz minden lében KANÄLETO én nem gondoltam volna kétárbocos fapinájú immár akárha a dodge ólma alatt szegény dogom * minden kedden reggel hat és hét között mielőtt a rádióba mennék hogy ott felolvassam valamelyik festőről írt intimpistáskodó jegyzetemet kirakom a szemeteskukát az utcára és így ez már hosszú-hosszú évek óta félek az egyik a másik nélkül már nem is menne nem tudom miért beszélek verseimben rendszeresen bakelit kukáról amikor a mi kukánk egy rossz pléhkuka VIRÁG UTCA 3 írja rajta míniummal még sosem szólítottam nevén (PISTA) legjobb barátomat költő volt most Svédországban festő * az ejtőernyőselyembe csomagolt PIKK DÁMÁ-val hála istennek szerencsésen átértünk a határon most fordulhatunk vissza (reszel a fene bennünket)
