Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 2. szám - MŰHELY - Mátyás Győző: Az Angyal megszületik, eltűnik és visszatér: a Magyar Televízió importált krimisorozatairól

vetítő — a szuperman — kétségeket ébreszthetett volna a nézőkben az általa prezentált preformált valóságkép hitele iránt is.

Ezért aztán az Angyal egyszeriben könnyed metamorfózison ment keresztül, társul kapta maga mellé Tony Curtist, s megszületett a Minden lében két kanál. Véleményem szerint ez a sorozat jó vígjáték volt, egyrészt mert egy percig sem vette komolyan önmagát, másrészt mert két főszereplőjének lehetőséget adott a jó értelemben vett színészi alakításra. Roger Moore és Tony Curtis ebben a filmsorozatban nem egyszerűen egy-egy klisét jelenítettek meg, hanem olyan embereket, akik bohókásak, ügyetlenek, s tévedhetnek is, de ... az igazságot továbbra is ők képviselik és érvényesítik. A film alapképlete ugyanis változatlan maradt, csak a megformálás módja volt új. A jó továbbra is győzedelmeskedett a rossz felett, csakhogy a két pólust már nem választotta el ég és föld, egyik oldal sem volt már csak fehér vagy csak fekete. Roger Moore továbbra is elegáns volt és fennsőséges, de mint Tony Curtis ellenpontja nemegyszer éppen ezért vált nevetségessé, s fordítva ugyanígy. Ők is felgöngyölítettek minden bűnesetet, de rajtuk már lehetett derülni, mert gyakran követtek el baklövéseket, lehetetlen helyzetekbe kerültek saját ügyetlenségük miatt, s a rejtély megoldásához nemegyszer csak a véletlen segítette hozzá őket.

A magányos hősök, szupermanek mindenhatósága, karizmatikus fennsőbbsége a vágy, az idea szférájában továbbra is a társadalmi tudat alkotóeleme maradhatott, de ekkoriban már ezeket a „mozihősöket" a néző is legfeljebb kívánatos, de elérhetetlen álomképnek tekintette. Éppen ezért ha a televíziós nagyipar továbbra is hatékonyan akarta a nézők felé továbbítani a társadalom mintaadó ideológiáját és értékrendjét, olyan reprezentatív mintákat kellett „előállítania”, melyek nem különülnek el a valóságos léttől. Valószínűleg ez is oka annak, hogy a krimirendezők figyelme hamarosan a szervezett bűnüldözés felé fordult. Az egyén a valóságban maga is azt tapasztalta, hogy élete minden rezdülése szervezeti keretek között folyik, a társadalmi lét intézményesül. Az ember úgy érzi, nincs betekintése a dolgok menetébe, az önállósult létre szert tett intézmények irányítják a realitást, s ha az egyén tudja is, hogy maga is része egy adott szervezetnek, annak valós összefüggéseiről alig vannak elképzelései. Ebből következően az egyes ember joggal érezheti úgy, hogy megfosztatott saját sorsának gyakorlati irányításától, s korántsem bizonyos, hogy ezt rezignáltan veszi tudomásul: esetleg lázadozhat is. Be kell tehát bizonyítani neki, hogy a szervezet, mint olyan, önmagában véve nem minősíthető, s nem oka az emberi életet mechanikussá degradáló represszióknak, sőt szükség van rá, hiszen a valóság olyan bonyolulttá vált, hogy kormányzása csak intézményes keretek között lehetséges. Csakhogy vannak jó és ésszerű, valamint rossz és irracionális szervezetek: a bűnszövetkezet mindig elvetemült célok érdekében szerveződik, s bár tagadhatatlan, hogy működése precíz és alig átlátható, mégis kudarcra van ítélve, mert a rendőrség a jó célok érdekében létrejött, szintén tökéletes organizmus, eredményesen veszi fel a harcot ellene.

Az NSZK-ban — a talán legjobban szervezett ipari társadalomban — szinte nincs is hagyománya a magányos hős mítoszára épülő bűnügyi filmsorozatnak. A hangsúly a rendőrség, mint szervezet munkáján van, s noha a nyomozás élén többnyire egy kitűnő képességű felügyelő áll, mint amilyen Konrád, Keller, Haverkamp vagy éppen Derrick, segítőik, s a gépezet olajozott működése nélkül az ő erőfeszítéseik is hiába- valóak lennének. Ezekben a filmekben a rendőrség szervezeti felépítése világos, az egyének, s osztályok koordinációja szükséges és érthető. Természetesen előfordulhatnak konfliktusok a szervezeten belül is, de ezek mindig megoldódnak, s a bűnüldözők éppen az összehangolt együttműködés következtében érnek el sikereket.

Ezekben a filmekben már nemegyszer az ellenfelek is bandákba verődve, szervezetbe tömörülve dolgoznak, s a bűnözők „szóródási mátrixa” érdekes metszetet ad a tár73