Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 2. szám - Pákolitz István: Szentsarok: elbeszélés
a városka túlsó széléről kellett fölkutyagolnia Klarisz látására. Kaláris már a kezdet kezdetén úgy megvadította Kareszt, hogy magam is csak hápogtam, szinte csődbe kerültem híres okosjózanságommal, bölcsködő tanácsaimmal. Karcsi barátom ugyanis egy héttel ismeretségük után, azzal a marhasággal állt elő, hogy nem maturál, megszökteti Klárit. Jóelőre sajnálta, hogy az édesanyjának ekkora szomorúságot okoz, de mást nem tehet; ha kihagyja ezt az elhamarkodottnak látszó — szerinte csak látszó — lépést, egészen biztos, hogy leütik a kezéről Klárit. Fölemlegette a reverzálist is, hisz jól tudta, Kaláris nem katolikus. — Sebaj, Karesz, — fordultam át a teljes hülyéskedésbe — most nyomban föllármázzuk az érsek urat, letagadjuk, hogy erősen kiskorúak vagytok; megkérjük, tüstént adja rátok főpapi áldását a dispenzációval együtt; üstöllést eskessen össze benneteket, így mégis, tisztességesebb kerete vagyon a szöktetésnek, hiszen akkor már a tulajdon feleségedet szökteted ... Szózatom végén mindketten jót vihorásztunk, de Kareszen látszott, képes lenne a dolog perfektuálására. Nem ivott, nem dohányzott, ám nagyon szenvedélyesen pókerezett, megszokta hát a nagy tétre menő játékot, a rizikó izgalmát. A reverzálisról, a vegyesházasságról már kisgyerekként éppen eleget hallottam odahaza. Anyám elbeszélése szerint Rókus bátyám, féltestvérem, bejelentette, hogy feleségül veszi Dörner Matildot, az őslutheránus Dörner família ivadékát. Ez a bejelentés azért hatott a váratlan-hirtelen istennyila erejével, mert apám, Rókus bejelentése előtt kb. két héttel, az oldalascsont farigcsálása közben azt nyilatkozta, hogy nem bánja, akármelyik gyereke bárakármilyen szegény leányt hoz a házhoz, nem számít, csak katolikus legyen. Mi mást mondhatott volna sekrestyés-harangozó létére? Rókus lépését apám nemcsak kárhoztatta, de egyenesen megtiltotta. Féltestvérem azzal fenyegetőzött, hogy főbe lövi magát, ha nem engedik elvenni Dörner Matildot. Precedenssel is előhozakodott: három évvel azelőtt így cselekedett Stadler Berci, aki nemcsak szavalt, de föl is kötötte magát a szülők hajlíthatatlansága miatt. Apám aligha vette volna szívére Rókus öngyilkosságát; nem ellenkezett tovább, beleegyezett a frigykötésbe, de az esketési szertartásra nem ment el a lutheránus templomba. A reverzális azt jelentette, hogy a katolikus egyház a vegyes házasságot nem ismeri el érvényesnek; a születendő gyermekek pedig nemek szerint követik a szülők vallását. Rókusunk házassága a botrány és botránkozás ellenére olyan jól sikerült, hogy rokonok és idegenek egyaránt példaképül állították a fiatalok elé; de a szülők sebe, főleg apámé, csak akkor kezdett gyógyulni, mikor a második újszülött is fiúgyerek (mifelénk férfigyereket szoktak mondani) lett s így katolikusnak keresztelték. (Kissé előre szaladva az időben: mikor a valószínűség szerint úgy látszott, hogy Róku- séknál már nem lesz gyermekáldás, bátyám a katholikus Kánon szerint is házasságot kötött Dörner Matilddal. Bizonnyal nyugtalanította az egész életén át cipelt batyu; a római Szentszék makacsul érvénytelenítő gesztusa. Ezen a megkésett szertartáson apánk is szívesen részt vett volna, de ekkorra már magához fogadta örökös fősekrestyésnek a Mennyek Királyné Asszonya). Karcsi attól reszketett, hogy Kaláris hűsége a nádnál is ingadozóbb, (ugyan honnét sejthette?') s egy-kettőre faképnél hagyja őt; avagy mi lesz, ha valaki „felnőtt”, tehát meglett ember jelentkezik a látóhatáron; nem is beszélve arról, hogy Zsuzsika néni még az egyszem fia kedvéért sem fog beleegyezni a reverzálisba. Volt hát elegendő ok a sóhajtozásra, a borúlátásra, az éjszakai barangolásokra. Töprengéseink közepette Karesz minduntalan visszatért a boldogtalan szerelem költőjének, Juhász Gyulának szívszorítóan igézetes versére: 13
