Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 2. szám - Pákolitz István: Szentsarok: elbeszélés
igazodik. Nem mondom, hogy túl sokat hencegett volna otthoni menyecskéivel, de olykor-máskor bizony kioktatott bennünket, főleg engem, aki — szerinte — sápkóros zöngeményekkel igyekszem kedvébe járn ifjonti éveim nagy szerelmének. Kinyilatkoztatásként szögezte le, hogy az apácák sem szentek, hát még a zárdista lányok; a tűzrőlpattant menyecskék pedig szívesen veszik a derekasan helytállni tudó ifjak „széptevését”, különösen, ha pipogya fráter a férjük, akit úgy kell fölrakni az ágyra, avagy derék legény a házastárs, csak éppen fegyver alatt jár. No persze az asz- szonyok között is akad elég halvérű, bászli nyamvadék, akinek káposztalé folydogál ereiben, de a legtöbbje érti a dürgést, illetve megérti a kiskanik düröghetnékjét. A nagyobb hitel kedvéért afelől is tudósított bennünket János fráter, de genere Lasponyák, hogy egy belevaló, kerekfarú fiatalasszony az ágyban százszor többet ér, mint egy húzódozó szűzlány, mert ez utóbbinak nem lehet, honnét is lenne, akár halvány fogalma is a cselekedet mibenlétéről, míg az ifiasszony tudja már a módját. Továbbá: a menyecskék azért mégis szemérmesek, mert meztelenkedni nem szeretnek, jobban tetszik nekik, ha a jófütykös kani setétben búbolja őkelméket. Hüppögő verseim tartalmára vonatkozólag azt a lakonikus megjegyzést tette volt Lasponyák Jani, hogy minden ékes és kevésbé ékes szónál többet ér egy jóravaló szerelmes együttlét, mert az legalább valóságos ténydolog, méghozzá az emberi mívelkedet- sorozatnak legjavából való. Persze kockázat nélkül semmi sincs. Az embergyereke mindig ki van téve oly veszélynek, hogyha rajtakapják, leverik a derekát. A Szentsarokban, éppen házigazdánk lakásából kilépve, köpésnyire volt a fedeztető állomás. Vagyis az udvarunkban. Még jó, hogy palánkkal elkeríttetett a nem mindennapi alkalomra szánt tetthely. Erre a szeparációra azért volt szükség, mert a zárda hálóinak egyik traktusa pont az udvarunkra szolgált tehetős ablakaival. Lasponyák Jani egyetlen fedeztetést sem szalajtott el; meg is dicsértem, mert otromba kitételek helyett költői körülírással élt: „A csődörökkel végrehajttatták a lóállomány szaporításának tervszerű mívelkedetét.” A mének igyekvő-törekvő magaviseletéről jani fráter mindenha részletesen beszámolt; megfigyelése szerint némelyik apaállat olyan vehemensen rontott rá a kancára, hogy alig bírták mérsékelni-fegyelmezni az avatott direktorok. Mert „szerszám-igazgatóknak” titulálták azokat a derék közreműködőket, akik szakszerűen segédkeztek a gyakorlatlan, vagy a termékenyítő magot ukmukfuk kilövellő hímek körül; hónuk alá kapták a csődör buzgalomba gerjedt hímtagját, így kormányozták nászi örömmel egybekötött termékenyítő eredményre a sárló kancát hágó mént. A csődör mellső két patáját rongyokba bagyulálták, hogy türelmetlen igyekezetében kárt ne tegyen a kancában, mikor örömében kapálózva, gyötörve ráugrik, eleget téve a természet ősi törvényének. Bizony, előfordult a dolgoknak olyan kevésbé szerencsés egybeesése, mikoris egyszerre hallatszott a zárdatemplomból a novicok (novicia = apácajelölt) gyönyörű kórusa, udvarunkban pedig a lovak hörögtek és nyunnyogtak üzekedő gyönyörükben. A Szentsarok legforgalmasabb pontja s az egész város egyetlen, így legnagyobb parkja a főpapi kert volt. Az érsek úr saját parkjának egy részét átengedte a polgároknak, hadd sétifikáljon kedvére a népség-katonaság. Ez utóbbi kategória negyvenkettő tavaszán telepítődött le a papi városban. A főpap, zászlósúri minőségében tiltakozott ugyan a Felsőházban a laktanyalétesítés miatt, mondván, hogy ahol helyőrséget telepítenek, ott máról-holnapra erkölcstelenné fajul az élet; ahol a katonafiúk megvetik a lábukat, letapossák a virágoskertek érett rózsáit és szűz liliomait. Naiv jajveszékét ki se hallgatta meg a nagy kardcsörtetésben; viszont azt sem lehet tudni, vajon a honvédség betelepítése mennyiben frissítette föl a város vérkeringését. Szentsarki szomszédunknál, Csákányiéknál, a miénkhez hasonló diáktanya volt, azzal a lényeges különbséggel, hogy ez a kvártély csupa leányból verődött össze. A csapatka10
