Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 2. szám - Pákolitz István: Szentsarok: elbeszélés
pitány Biri Klári személyében testesült meg, akit minden túlzás és részrehajlás nélkül tartottunk a legszebbnek valamennyi zárdista között. Talán az egész városban se akadt párja. Netán a Nagy Magyar Alföldön. Az azonban egészen bizonyos, hogy Kaláris volt a „Szentsarok Szépe”. Nem szokvány-babaarcú szépség volt, inkább az enyhén-pimasz- elragadó megjelölés pászolt rá: semmiképp sem lehetett elmenni mellette érdeklődés nélkül. Nefelejcskék szeméhez kiválólag illett sárarany haja, az enyhén veresbe hajló, amit nálunk, a Duna jobbpartján, kissé gúnyolódva, hirtelen-szőkének neveznek. Néhány szeplőcskéje egészen jól festett majdnem-szívalakú orcáján. Tekintetében volt valami ravaszdi kihívás-féle, elegyítve naiv gyermeki kíváncsisággal. Kelleténél nem nagyobb és gömbölyűbb popsija, darázsdereka és feltűnően formás lába, nemkülönben két rezgő aranyalmácska-didije csaknem romlásba döntötte az aranyifjú szegénylegények kilencvenöt percentjét. Lasponyák Jani, kiről már fentebb kiderült, hogy nem kimondottan lírai alkatú egyén, hamarosan elkeresztelte Klárit Görög Ilonának, máris idézve a balladabeli leányzó amphora-csípőjére vonatkozó, nagyon egészséges népdalszöveget: ,,Bizonnyal meghalok, Anyám, édesanyám, Görög Ilonáért, Sárarany hajáért, karcsú derekáért, Karcsú derekáért, gömbölyű faráért.” Szobaparancsnokunk egyébként minden nő gömbölyűségéről vallotta, hogy érdemes érte meghalni. Tételét nem is kellett bizonygatni, mert circa félesztendős távlatból nézvést, éppen ilyen rajongó képzelemmel táncolta körül s ölelgette Czittner Sári derekát, vagy Márton Jolcsi ringó csípejét. János mesternek nemcsak a kecses idomok értékelésében volt jó szeme, de abban is, hogy nem érdemes erőltetni a dolgot, ha valakinek nincs esélye. Pont ő ne érezte volna meg? A magam esélyessége meg se fordult a fejemben, a szívemben még úgyse, mert már régen Leila mellett döntöttem, aki bentlakó volt a zárdában, Kalárinak osztálytársa. Hogy Kalárisnak akkoriban volt-e udvarlója, vagy sem, nem lehetett tudni; azt viszont nyíltan hangoztatta, a pedagógusi pályát nem hivatástudatból választotta, hanem egyéb meggondolásból, vagyis férjhezmeneteli szándékkal. Noha elég jómódú ahhoz, hogy ne adja alább egy körzeti orvosi stallumnál, mégse árt, ha ambícióját egy oklevéllel is erősítgeti. Klárika, tartozván a kálvinista hitfelekezethez, számomra eretnekként kezeltetett; még az kellett volna, hogy szinte ellenállhatatlan hódításával elbolondítson! Éppen elég volt Rókus bátyám botránya családi körünkben, mikoris bejelentette, hogy a lutheránus vallású Dörner Matildot kívánja feleségül venni, s ha apámék nem egyeznek bele, hát öngyilkos lesz. Lasponyák Janinak ugyan annyit sem jelentett egyik tételes vallás sem, mint a bolhapiszok; sokkalta inkább a realitásra szavazott, arra, hogy a magunkfajta „kolduló rendű” prepák véletlenül sem jöhetnek számításba Biri Klarissza, alias Újgörög Ilona kalkulációjában. Mivel Jani nemigen szerette a tömegjeleneteket, (már pedig a Csákányi-házban akadt leány bőven) egy-két látogatás után elmaradozott; én viszont jól szórakoztam, mert el tudtam szórakoztatni a népes társulatot. A csapat szóvivője, Csákányi Hilda, jó partnernek bizonyult, csipkelődő tréfálkozása színvonalasan választékos volt. Klári, kissé merev szoborszerűségével azt kívánta jelezni, hogy csakis körülötte foroghat a világ. A kisebbeket elláttam öreges-bölcs tanácsokkal a liliomos, tiszta életre vonatkozóan; még bölcsebb versezetekkel teleróttam emlékkönyvüket. Klára-llonának egész ciklust 11
